2010. március 1., hétfő

Egybensült, omlós tarja

Vasárnapi ebédre. Puha, omlós egyben sült tarja. Hús maradt a malackodásból, így csak az eljárást kellett kidolgozni.
Sokat gondolkozom arról, hogy miért a karajt és a combot favorizálják az emberek, amikor még annyi ízletes, de valamiért elértéktelenedett hús van még azon az állaton.
Mert az hogy a század elején, Magyarországon a marhahús fogyasztás sokkal nagyobb volt, mint ma, most meg az értékes húsok eltűntek a pultokról, az egy dolog. Pedig egy ízletes, egyben sült marha pecsenye azért egy sertés karajt le tud előzni szépen.


De miért mellőzünk egy jó tarját, vagy császárvéget, és nem beszélve arról hogy kb. fél éve nem tudok venni olyan dagadót, amit meg tudnánk tölteni. Ezért is szokta Anyukám az oldalast megtölteni ügyesen. De erről később.
Nézzük azt a tarját. Tetszett Jókaja megoldása is, de szerettem volna fűszerkéregben sütni, viszont féltem attól, hogy szénné ég rajta.


A megoldást a sütőzacskó jelentette. Egy műanyag tálcára elterítettem a pácoláshoz szükséges dolgokat.

- provanszi fűszerkeverék
- bors, fokhagyma granulátum
- citromos só
- és egy kis szárított, reszelt citromhéj



Ebben a keverékben alaposan megforgattam és bedörzsöltem a hús minden részét.


Így pihentettem a húst 40-50 percet.

 

Óvatosan becsúsztattam a sütőzacskóba, ami lehullott fűszer azt is rászórtam, 
meg pár darab narancs és citrom héját is. 
Öntöttem rá pár teáskanálnyi olajat, lezártam a zacskót, és egy hústűvel megböktem 6 helyen a tasakot. 

 

Egy kisebb tepsibe raktam, öntöttem alá pár korty sört, és
előmelegített sütőben, 170 C-on, pároltam 45-50 percet.


Kibontottam a zacskóból, megszúrtam a hústűvel, hogy mennyire puhult meg.
Visszaraktam a sütőbe, és csak annyit sütöttem, hogy a külseje megpiruljon.

 

A megsült húst kivettem, és pihentettem egy negyed órácskát, és csak utána szeleteltem fel.
Isteni lett, és már meg is rendelték a következőt, de azt más ízesítéssel kérték.

Jó étvágyat hozzá!

Max

10 megjegyzés:

Ms. Poppy írta...

Ez nagyom finomnak és tényleg omlósnak néz ki! Én is szeretek sütőzacskóban sütni: kevés vele a macera, finom a végeredmény. És mennyivel jobb egy ilyen husit tenni a szendvicsbe, mint egy vett felvágottat.:)

Edit (Esc) írta...

Ezt biza megkostolnam!

Chef Viki írta...

Hű de kellemes!

Mi tarja-fanok vagyunk. Nem száraz, nem fűrészpor, szaftos-omlós, ahogy az kell!

Ez a kéreg sehr gut!

Daisy írta...

Ez nagyon gusztusos! Gyönyörű ez a darab hús. Mi is jobban szeretjük sütve a tarját ill. pontosabban karajt sosem sütök.

Névtelen írta...

Azt hiszem, kicsit összekeveredtem a sorrendben. Berakod a zacsiba, aztán megböködöd, aztán kiveszed, és úgy öntöd alá a sört? De akkor minek a böködés? (Meg a Vesztegzár a Grand Hotelbenben - Minek kellett a jég?) Csilla

Max írta...

Zacskó lezár, és megbök (így a felesleges gőz kijön, nem robban fel a csomag), tepsibe tesz, alá önt, és ez azért kell alá, mert így nem kap le, és abban párolódik. Megfejtés a sorok között, és a kertész a gyilkos:-))

BeckZsu írta...

Nálunk is egyik kedvenc a tarja, a karaj nem nagyon. Szeletben sütve is, utoljára egyben volt: http://beck.blog.hu/2010/02/23/egyben_sult_tarja
és tényleg, milyen jó az hidegen és melegen is :)))

Max írta...

Azt hittem eretnek leszek ezzel a gondolattal, de szerencsére nem.

Bianka írta...

Nagyon guszta. Szerintem a tarja a legfinomabb és amióta egyszer használtam az omlós reklámos zacsit én is sütőzacsi rajongó lettem :)

meliszio írta...

Ünnepi ebéd lesz a fent leírt tarja! + oldalas ugyan ezzel a zacskós módszerel!

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin