Ráérő szabad perceimben, míg a világhálón bóklászok, gasztro műsorokat szoktam hallgatni. Alábbi összefoglalóm pillanatképeken alapszanak, mikor a monitor fölül kikukkantok.
Fűszertv: csinos szakácsnő a levesek világába kalauzolja a nézőt. Már ha lát belőle valamit, nem pedig az operatőrnek oly kedves dekoltázst látja. Éppen a sűrítés módjait taglaló, amúgy nagyon ügyes szakácsnő bal mellét látjuk éppen, zoommal és néha a képet odarántva. Elkészült és tálalva a leves, de csak addig a fél pillanatig, míg a kamera az asztalról a séfre kúszik.
Van ennek a kedves Hölgynek egy másik műsora, amiben egy dietetikussal főznek különböző menüsorokat, de a kollégáját ritkán látjuk, csak a hangját halljuk, az ételt sem látjuk, nyilván ugyanaz a kameraman.
A tv-ét felfuttató szakácsokat egyre ritkábban látni, csak a régi műsorokat veszik elő. Nyilván minden idejüket lefoglalják a különböző fesztiválok és főzős összejövetelek.
Másik műsor: BR és a bogrács mellett feltűnt műsorvezetőlány, párbajra emlékeztető műsora, ahol a válogatásokon szereplő, de műsort nem kapó emberkék főzhetnek egy festmény inspirálására. Volt néhány érdekes fogás, de nem merültek el jobban a bemutatásban, így csak futólag lehetett felfogni, mi is készült valójában. Az operatőr ebben az esetben is élvezi, hogy a kamerát akár oldalra is tudja fordítani, ha egy egész műsort végignéznék, elszédülnék, mint egy ringlisen.
Nem találtam igazából egy olyan műsort sem, ahol a néző meglévő tudását gazdagíthatná.
A spektrumon futó klasszikusokat most kihagynám, hiszen az nagyban az angol műsorkészítők kezét dicsérik
Ám itt már jobban találunk olyan műsort, ahol akár egy egész menüt el tudnánk lesni, de sajna ehhez legalább devonban kellene laknunk, az alapanyagok 50-60 % tengeri élőlény. Mivel friss tengeri herkentyűkkel elég rosszul állunk, itt a magyartenger partján, így marad a nyálcsorgatás.
És a most annyira aktuális kereskedelmi tv-s műsorok.
Ebből aztán mindent meglehet tudni. Kinek milyen implantátuma van, kivel-mikor- hol-hogyan volt címlapon. Kit vert, verne meg és utál, még nem is találkoztak, de rühelli, és ült olyan mellett, aki már látta, hogy nem hord bugyit.
Általában egy-egy műsor 2 (3, mert csak egy reklám) részből áll. Gondoltam én, egyszerű vidéki gyerek, hogy elöl, beszereznek, megfőznek, hátul meg majd megeszik.
Ja. Elöl: szerintem ez egy gyökér (zöldség), még vásárolni sem tud, azt se tudja, van ezen a téren piac, és ott hámozva van a krumpli. Vagy majd a párja segít és megrendeli a neten a kiszállítást, illetve az aktuális celebkolléga, aki egyedül tud a nagyvárosban friss kaktuszt/tuját prezentálni.
Közben a vendégek nyomják a szöveget hogy, kék lesz a fal, ződ a tányér, nem is tudja, hogy megyünk, miből fogunk enni/inni.
Némi konyhai pillanatok, miből rájövünk, hogy a magyar celebek nem tudnak hámozni, rántani, turmixot indítani, bort bontani, flambírozni, sütőt begyújtani, üvegesre pirítani.
Semmi gond, én sem tudok aszfaltozni, de nem is állok oda 1-1,5 millió ember elé ezt bemutatni.
Még a reklám előtt kiderül, hogy a terítés és a poharak bonyolult világa milyen bukatókat rejt.
Azt is megcsodálhatjuk, hogy mindenkinél ugyanaz a márkájú (viziélőlényacukrászremeken. stb.) márkájú tv, frigó, mikró, só, bors és póló van. Szegény technikus, egész délelőtt matricázott, de hát a tej, só, vaj és egyéb termékek alakja is felismerhető, bár gyanítom, hogy nem igazán akarja a néző lekoppintani a látottakat.
Reklám.
Második menet: megjöttek a vendégek, ha a buszban még nem kezdődött el a gyilkolás, akkor a welcamdrink után biztosan itt az ideje.
Kezdődik a vacsora, tálalják az előételt, megtudjuk, hogy nem tudják, mivel kell enni, inni, lapátolni, és legfőképpen hogy ezmiez.
Már mindenki tudja, ezt nem a házigazda készítette. Ha szerencsénk van, a meglepetés produkció csak a főfogás után kerül az asztalra. Na, a főfogás, amiről kiderül, hogy a szegény néző nem is látta, ki, és hol de legfőképpen hogyan készítette.
Bájosnak látszó, de fagyos légkörben eltöltött percek, kínos pillanatok után, értékelés. Az értékel, aki előtte nap még a tubusból sem tudta kinyomni a benne levőt.
A kifele kedvesnek mutatott, de az értékelésnél le anyázó, lealázó pontozás után meleg pusziszkodással búcsúzás. Brr.
Na, ez is egy gasztro műsor. De hogy hogyan, mit és ki készített, azt sajna nem tudjuk meg.
Nem tudom, létezik olyan statisztika, amiből kiderülne, hogy általában az nyer, aki nem tud főzni? Vagy ha tud is, nem alkotott valami eget rengetőt.
Emlékszem, mikor StahlJ feltűnt a képernyőn, egy mesterszakáccsal majdnem vérre menő vitát folytattam, miért egy tv-s műsorvezetőnek kell egy sikeres főzős műsort csinálnia.
Kitanulta a dolgokat amerikában, hazajött és egy nemzedéket tanított meg főzni. Megtudtuk mi is az a brownie, muffin, epermisu, hogy kell zacskóban pácolni (na ennek volt némi NigellaL-os beütése), de főzött.
Azt hiszem most már értem. Azt viszont nem hogy ezek a műsorok kapnak főműsor időben 25-35 percet, míg Judit, Lázár vagy az aktuális szakács meg 5-7 percet.
Erre van igény. Közben nőttek a gyorskaják eladásai. Persze anyukám, míg megy a főzős műsor, addig dobjunk egy hambit, pizzát, gyrost innen a sarokról.
Nem baj, (talán) majd a Buday..
Ps.: leszoktam a fenti műsorok háttér zörejként való hasznosításáról, jobban vonz az ismeretterjesztő csatornákon látható szerelős, építős vagy éppen az átverési technikákat bemutató filmecskék.
