Kecskét a szakadékba

Kecskét a szakadékba? Önként vagy kényszerrel? Egy rendhagyó bejegyzés következik. Az elmúlt hetekben, sokszor került elő ez a történet (és gondoltam, így könnyebb lesz előszedni, újra és újra). A környezetemben sokaknak került a "kecskéje" a szakadékba. Így vagy úgy, de ott van(nak). Mikor mesélem, van aki ismeri, és sokan nem. Pedig tanulságos. Miről is van szó?

A cégvezetői stratégia tanmeséje

   Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.

Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk.Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.

   A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett.

A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik.

   Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak. “Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon.”

   “Jól meg lehet ebből élni?” − kérdezte a gazdag ember.

   “Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával.”

 

   Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában aludt, a kecske mellett. Hajnalban nagyon korán felébresztette a tanítványát, és mondta neki:”Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a szakadékba!”

   “De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek.”

   “Na vitatkozz velem! Amikor a  tanítványom lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondok Neked.”

   Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány. Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba.

Ezután csendben elmentek.

   Sok év telt el azóta.

   A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett. De egész életében lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annak idején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.

   Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval, ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett.

   Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annak idején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni.

Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva: “Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól.”

   “Dehogynem emlékszem, − mondja a gazda − amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk.”

   “A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret.”

   “Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte.”

   “De miért?”

   “Nem volt kecske, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem. És ez sokkal jobb, mint a kecske volt. Magának köszönhetően gazdag ember lettem.

Rájöttem arra, hogy mivel volt egy kecském, az foglalta le minden gondolatomat, időmet és energiámat. Amiatt a kecske miatt beértem az ínséggel, az éhséggel és a szegénységgel. Pedig nem ez a méltó az emberhez.”

Hát eddig a történet, eddig a mese.Köszönet érte Piroska Gyulának. 

Talán annyit, hogy azóta, mióta mesélem ezt a története, érdekes módon mindenki érti, mit és miről mesélek. Sok, de tényleg sok kecske van már a szakadék alján, és kaptam már én is üzenetet: belöktem vagy belökték a kecskét/kecskémet. 

Az elején mindig kemény, de végeredmény mindig igazol.

Max

A képekért köszönet: A kőszáli kecske,  Kecske rézkarc,