Beszéljünk róla: sonka

Beszéljünk róla: a "sonka". 

Így macska körömben, mert nem minden az, aminek látszik, de ez az írás végére ki fog derülni.

A legutóbbi, a libamáj és kacsamájról szóló írásunk sok olvasót vonzott, és akkor megígértük, lesz még folytatás. A GusztaHús.hu és a Max konyhája közös gondolatai a sonkáról, és azt övező „trükkös világról”. A közelgő ünnep teszi aktuálissá a kérdést, bár „sonka” évközben is előkelő helyen áll a kereskedelmi ranglétrán. Népszerű, mint szendvics, mind pizza feltét.

Vigyázz! Párizsi az új sonka!

Hogy egy régi frázissal éljek: nem minden az, aminek látszik!

Ezzel a főcímmel jelent meg pár évvel ezelőtt egy bejegyzés a malackaraj.blog.hu (közben a blog elköltözött, és az eredeti írás nem elérhető) internetes oldalon ahol a szerző taglalja, hogy milyen technológiai „trükkökkel" lehet előállítani különböző alapanyagokból akár sonkának nevezett valamit.

Sajnos a multi bevásárlóközpontok megjelenésének egyik káros jelensége, hogy a megvásárolható élelmiszereink minősége egyre silányabb.

- Miért? - tehetjük fel a kérdést.

Ennek két oka van, a kiélezett piaci verseny és a magasabb profit elkönyvelése. Mivel a multi cégek a nagyságukból adódóan a beszállítóikat sarokba szorítják és az alacsonyabb előállítási árakat csikarnak ki belőlük úgy, hogy az akár a minőség rovására is mehet, vagy egyszerűen külföldről behozzák a gyenge minőségi termékeket. Sajnos!

Ennek a versenynek köszönhetően rengeteg minőségi terméknek látszó „remekművet" lehet megvásárolni az üzletekben, ami köszönhető a vegyészetnek. Igen, a vegyészet hihetetlen jelentőséggel bír a mai élelmiszer előállításban, ugyanis, ha azt mondom sonka, akkor én is, és gondolom Te is, egy vágóállatból származó, comb részéből készült, érlelt és füstölt húsra gondolsz.

Csakhogy a szabályozások szerint az a termék, ami minimum 55% húst tartalmaz (a párizsi 40%), a víz tartalma max. 77% (párizsi 71%), a fehérjetartalma 15% (párizsi 10%), só max. 3,5% (párizsi 2,5%) és a zsírtartalma max. 9% (párizsi 23%) azt a különböző technológiai eljárások után (darálás, préselés, vákuumozás, vagy darálékból sonkává formált, vagy kötözött valamit) sonkának nevezhető.
Szóval ennyi egy sonka, de ha összeadjuk a számokat, akkor valami nem stimmel.

Ezt jól példázható azzal, hogy a „sonkák” (itt a rózsaszín, préselt húspépre gondolok), azonnal benedvesednek a papírban, hő hatására pedig szinte ördögi táncot járnak.

Igen, itt a gyártóknak van mozgás tere, hogy a zsiradékból rakjon kevesebbet, mert a víz még mindig olcsóbb. Ráadásul a hústartalom is egy kicsit megtévesztő, mert amit Te húsnak nevezel (izomrostok kötege) addig a feldolgozóiparban a hús fogalmába még idetartozik 25% mennyiségig a bőr, (bőrke) és az inak és egyéb kötőszövetek.

A Magyar Élelmiszerkönyv szigorú szabályozásának köszönhetően a magyar termékek 90% -val nincs gond, állítja Éder Tamás a Magyar Hússzövetség elnöke, inkább az EU-ból szabadon beáramló gyenge minőségű élelmiszerekkel.

Amit látok és tapasztalok, hogy főként az előre főzött és vákuumcsomagolt termékekkel kell vigyázni. Ugyan is ezek a termékek roppant tetszetősen, formásak, de mikor alaposan megvizsgálod az összetételét, akkor látod igazán, hogy mi mindent tartalmaz.

Hozzá kell fűznöm, hogy ezek a termékek nem rossz ízűek, sőt kifejezetten ízletesek, illatosak, csupán az élettani értékük jóval alacsonyabb, mint más termékeké. Rengeteg adalék, ízfokozó és vízmegkötő anyagokkal csodákat lehet elérni.

Az EU komoly vizsgálatokat folytat a felhasznált élelmiszeripari adalékok (köztük kiemelten a vízmegkötő anyagokat), az emberi szervezetben visszamaradó hányadát, és annak további káros hatásait.

Én azt javaslom, hogy keressed és fogyasszad a minőségi biztonságos magyar termékeket, és a hagyományosan előállított élelmiszereket, amikben az összetevők között minimális „E" betűt látsz, mert így nem csak az egészségedet óvod, hanem a magyar munkahelyek fennmaradását is segíted.

Forrás: GusztaHús.hu

Max

A képek illusztrációk, az elmúlt évek saját sonkáit ábrázolják.

Folytatása következik…