Hűsítő nyári italok: Ciderkoktél (recepttel)

A magyarok kétharmada szívesen koktélozik nyáron, nyaraláskor, bulik alkalmával vagy akár otthon is.  Kedvenceink a gyümölcsös, édes koktélok, mint például a Pina Colada, ugyanakkor a fővárosiak szívesen isszák a ciderkoktélokat is, követve a nyugati trendeket. A férfiak szerint egyébként a koktél tipikusan női ital, de azért jelentős részük szívesen fogyasztja nyári hűsítőnek.

Bár a magyarokat tipikusan bor- és pálinkafogyasztó nemzetként tartják számon, mi is szívesen fogyasztjuk a koktélokat, sőt, a budapestiek ezen a téren is követik a nyugati trendeket – derült ki a Somersby online kutatásából.

A koktélok különösen kedveltek a nők és a fiatalabb korosztályok körében. A gyengébbik nem közel fele szívesen iszik koktélt alkalmanként, minden ötödik hölgy nyaralás alkalmával koktélozik. Az idősebb korosztály harmada is szívesen kalandozik a hűsítő nyári koktélok között. A Somersby online kutatásából kiderült, hogy a fővárosiak imádják a ciderkoktélokat.

A koktélalapanyagokból egyébként mindenki a gyümölcsleveket ismeri és szereti a leginkább, ezeket az üdítőket értelemszerűen a klasszikus röviditalok (vodka, whisky stb.) követik, majd a szénsavas üdítők, pezsgők. A sör alapú koktélokat szinte senki sem szereti, bár a férfiak közül sokan kipróbálnák őket. Vidéken, a falvakban a röviditalokat inkább önmagukban isszák, hasonlóan a sörhöz, így kevésbé tudják elképzelni koktélalapanyagként.

Ehhez kapcsolódóan különleges eseményre kerül sor a Jubileumi V. Sörfesztiválon a Budai Várban, hiszen a Somersby szeretné elkészíteni Magyarország legnagyobb koktélját és megdönteni a jelenlegi  630 literes koktélrekordot. Ebben Koroknai Klári bartender lesz a segítségükre.

Milyen a friss, üde koktél? Koroknai Klári szerint nem is olyan bonyolult dolog: „Hogy mi inspirál? Az utazás, vagy az is, amikor a belvárosban biciklizek. Nagyon szeretem Budapestet! Gyakran nézegetem például az épületeket, közben pedig zenét hallgatok. Ne úgy képzeld el, hogy leülök egy asztalhoz, és agyalok, hogy milyen italt készítsek el legközelebb. Ösztönösen működöm a munka terén is.”

Koroknai Klári kedvcsinálóként két koktélreceptet is összeállított:

 

Somersby Chiliout – Ha csípős kedvedben vagy

Hozzávalók:

4cl vodka

3cl bodzaszörp

Somersby Apple

1db egész chili

citromkarika

jég

Ütős egyveleget alkot a Somersby Chiliout, amely még az éjszakai élet edzett harcosait is próbára teszi. A vodka és a chili kemény kombinációját bújtatja báránybőrbe a Somersby Apple, a bodzaszörp és a jég. A tökéletes egyensúlyt a citromkarika biztosítja.

Somersby Sunshine – Nyári kalandokhoz

Hozzávalók:

4cl whisky

Somersby Apple

narancsgerezd

jég

A whisky és a Somersby Apple karakteres kombinációt alkot, amelyet a narancsgerezd tesz kellően fanyarrá. A hozzáadott jéggel válik tökéletessé a napsugarak ízét pohárba záró Somersby Sunshine.

Kóstoljon bele a ciderkoktélok gyümölcsös, izgalmas világába, receptek és fotók megtalálhatóak a www.somersbycider.hu oldalon.

Egészségünkre!

Max

A cikket a www.somersbycider.hu támogatta, köszönjük.

Lángos

Piacos vagy strandos? 

Két, teljesen más tésztáról beszélünk (és akkor nem is beszélünk a házi kivitelről), valahol titkon tudjuk, hogy ez így van, de mégis keressük, azt, amit gyermekkorunkban megszoktunk.  Más technológiát kívánt meg az adott helyen készített lángos. Érdemes egy kicsit megvizsgálni a felhasznált lángos tésztákat.

Kezdjük a házival. A leggyakrabban a kenyértésztát használjuk, de évekkel ezelőtt végig söpört az országon a kefires, hűtőben kelesztett lángos. Ezek egyike sem állja meg a helyét az „ipari” felhasználásban.

Strandos (balatoni): burgonyás tésztából készült, vagy főtt burgonyával, vagy burgonya pehellyel, lassan kelesztve. Reggel lementek a boltba, ráérősen bedagasztották az első tésztákat, és dél körül kezdték el sütni, a kanyargó sorban álló vásárlóknak.

Piacos: itt egy gyorsabb tésztára volt szükség, hiszen ha reggel (hajnalban) lementek a boltba, szinte azonnal sütni kellett, a kofáknak és a füles kosarakba már szinte mindent megvásárolt, munkába siető vásárlóknak. Itt a tészta teljesen máshogy készült, itt az volt a fontos, nyitás után fél-háromnegyed órával már süljenek a tészták a forró olajban.

Én most a „Piacos” lángos receptjét mutatom meg. Mióta kipróbáltam ezt a receptet, azóta csak így készül a lángos. Természetesen itt is fontos megjegyezni, hogy nagyon sok múlik a liszten, időbe telik, mire ráéreztünk a megfelelő tésztára.

Hozzávalók 12 darabhoz:

3 dl (30 dkg) kéz meleg, langyos víz

1 evőkanál cukor

2 dkg friss élesztő

1 evőkanál só

50 dkg sima liszt

0,5 dl olaj

A sütéséhez olaj

Öntsük a langyos vizet egy keverő tálba, keverjük el benne a cukrot, és morzsoljuk bele az élesztőt. Keverjük össze, és ha feloldódott az élesztő, keverjük bele a sót. Ezzel megfékezzük az élesztőt, a kelést a forró olajban fogja a legjobban végezni.

Adjuk hozzá a lisztet, és dagasszunk puha, lágy tésztát belőle. Fedjük le, és tegyük langyos helyre kelni, 25-30 percre.

Ha letelt az idő, az olajat locsoljuk körbe a tésztánk köré, majd az ujjunkkal nyúljunk be a tészta alá, az olajat bevezetve a tészta alá. Így nem fog ragadni a tészta, és egy kicsit kinyomjuk belőle a levegőt.

Fedjük le, és pihentessük 5-10 percet.

Tegyük ki a tésztát egy szilikon nyújtólapra, igazgassuk el téglalap alakúra, és szaggassunk belőle 12 darabot. A tésztákat rakjuk egy olajjal lekent tálcára, takarjuk le egy nejlon zacskóval, és pihentessük 5-10 percet.

Melegítsük meg az olajat. Fontos! A sütéshez TŰZ FORRÓ olaj kell, mert akkor sül és kel meg rendesen. Az a tapasztalat, hogy legjobban a zománcos lábosban vagy a bevonatáról híres, edénycsalád nyeles serpenyőjében lehet sütni. Az újabb, hiper-szuper szendvicstalpú edényekben valahogy nem úgy melegszik az olaj, abban nem lett jó a tészta.

A tészta darabokat olajozott ujjakkal nyújtsuk ki vékony lepénnyé, és úgy tegyük a forró olajba, hogy ne szakadjon ki. Ha megfelelő az olaj hőfoka, azonnal megdagad a tészta, a széle megdagad, a közepe pedig hólyagosodik. 2-3 perc alatt süssük meg mindkét oldalát, majd csepegtessük le.  Vigyázzunk, mert gyorsan sül!

Tálaláskor kenjük meg fokhagymás tejföllel, és hintsünk rá reszelt sajtot.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Külön köszönet Nyammm-nak, az eredeti, Lehel pici receptért. Idekattintva, az eredeti (1957-s) recept és a pompás fázis fotók megtalálhatóak.

Churro, a spanyol fánk

Churros (Churro)

„A churro (kiejtése [ˈʧurːo]) spanyol édesség: sült tészta rudacskák cukorba mártogatva.

Argentínában dulce de lechével, csokoládéval, vagy vaníliával töltik meg. Madridban forrócsokoládéba mártogatva fogyasztják. Mexikóban desszertnek tekintik, zsírosabban készítik, és fahéjjal szórják be. Az Egyesült Államokban általában cirkuszokban, vidámparkokban, és fesztiválokon árulják, többnyire mexikói stílusban elkészítve. Andalúzia egyes részeiben, kör alakban is előfordul, amit ha elvitelre kérnek, fel tudnak szúrni egy pálcikára. Franciaországban chichi vagy chuchu néven találkozhatunk vele.”

„A churró-t leggyakrabban reggeliként vagy uzsonnaként szokták enni. Fogyasztása a téli hónapokban nagyobb, ezzel ellentétben, nyáron nem olyan népszerű. Sokszor forró italokkal (mint a forró csokoládé, tejeskávé) szoktál felszolgálni, de néhol ánizsba is szokták mártogatni. A churrót árusító üzletekben melegen és magában szokták tálalni vagy különböző minőségű porcukorral szórják meg.”

Forrás: Wikipédia

Az általunk készített verzió egy kicsit másabb, mert az eredeti tésztában nincs tojás, mi teszünk bele. Már többször terveztem, hogy elkészítem az eredeti verziót, de mindig csak akkor jut eszembe, mikor elkészül a miénk. Nem baj, meg lesz az még. J

Nagy titkok nincsenek a recepthez, talán annyi, hogy az anyagoknak érdemes szobahőmérsékletűnek lenni.

Hozzávalók:

2,5 dl tej

5 dkg vaj

2 evőkanál (barna) cukor

1 csipetnyi só

12 dkg finomliszt

4 nagyobb tojás

Csoki szószhoz:

2 dl habtejszín (állati)

10 dkg 75%-os étcsokoládé

10 dkg 60%-os étcsokoládé

1-2 evőkanál porcukor

½ teáskanálnyi vanília kivonat vagy narancsolaj

A vajat, a sót és a cukrot folyamatosa keverés mellett forraljuk fel a tejben. Adjuk hozzá a lisztet, az energiát vegyük le takarékra. Fakanállal dolgozzuk el a masszát egyenletesre, úgy hogy az edény falától váljon el. Keverjük még egy kicsit, majd zárjuk el az energiát, és a masszát hagyjuk kihűlni.

Míg hűl, a tészta készítsük el a csokoládé öntetet. A tejszínt kis lángon melegítsük fel, de ne forraljuk. Oldjuk fel benne a cukrot és a vanília kivonatot, majd zárjuk el az energiát, és keverjük el benne a darabokra tört csokoládékat és dolgozzuk el simára. Tegyük félre hűlni, de figyeljünk arra, hogy tálaláskor langyos legyen, mert ha kihűl, nagyon megdermed.

A kihűlt masszához egyesével adjuk hozzá a tojásokat. Az első kettőt érdemes fakanállal elkeverni, majd ha lágyul, a massza jöhet a habverő vagy a kézi robotgép. Keverjük a tojásokkal jó krémesre. Közben egy lapos, de mégis mély serpenyőben melegítsünk olajat, kb. 2 ujjnyi magasságban, közepes hőfokon.

A kikevert masszát merjük csillagcsöves nyomózsákba, (lehetőleg valami tartósabba, a sima műanyag zacskók nem mindig bírják ki ezt a sűrű masszát), és a meleg olajba nyomjunk 5-8 centis hurkákat. Nem kell sok, mert gyorsan is sül, és meg is dagad a meleg olajban. Forgassuk és oldalanként 2-3 perc alatt süssük szép pirosra. Ha az egyik oldalon elvesztené a mintáját a tészta, ne csüggedjünk, mert, ahogy nő a tészta, úgy deformálódik. Ha megsült, szedjük papírtörlőre, és itassuk fel a felesleges olajat.  Még melegen tálaljuk, szórjuk meg porcukorral (ez lehet fahéjjal ízesítve) és kis tálkában tegyünk a csokoládé öntetből.

Jó étvágyat hozzá!

Max

A Balatoni halászlé

Halban bővelkedő halpaprikás vagy akár hívhatjuk halgulyásnak is. Jellemzően a magyar konyhára, ennek az ételnek is sok féle változata fellelhető, aminek receptje, készítési módja akár házanként változó. A fő irányelvek megegyeznek, de a különböző praktikák, a felhasznált halak változatossága vagy felhasználási módok miatt létezik ilyen sok változat. Annyiban közös a készítés, hogy mindenképpen friss halból készül, az alaplevet lepasszírozzák, és hozzáadott zsiradék nélkül készítik, ebben hasonlítva az alföldön készített paprikásokhoz.

Az alap lé főzéséhez használnak keszeget, kárászt vagy gardát, majd a főzés végén teszik bele a halhúst, ami lehet ponty, harcsa vagy ritkán fogas. A halhús kerülhet patkó alakban, vagy felezve, de sokan kockázva adják hozzá a halhúst. Ha hosszabb eltartásra készítik az alaplevet (fagyasztják, vagy előfőzik a másnapi felhasználáshoz), akkor semmiképpen nem tesznek bele paradicsomot, nehogy megsavanyodjon az értékes lé.

Érdemes megjegyezni itt, hogy a Festetics család birtokán, akik a Dunántúl, és egyben a Balaton meghatározó urai voltak, az 1800-s években, jellemzően a francia konyha jegyei uralkodtak, így az akkor készített hallevesek vadas alapúak voltak, bőven zöldségezve, mustárral ízesítve és tejszínnel vagy tejföllel sűrítve, selymesítve. Ez a fajta verzió már csak ritkán tűnik fel az étlapokon, inkább csak különleges alkalmakkor készítik el, ezért azt tanácsolnám, ha valakinek lehetősége nyílik megkóstolni az így elkészített levest, semmiképpen ne hagyja ki. A Festetics halászléről már írtam.

Hozzávalók 6-8 főre:

 1,5-2 kg apróhal, keszeg, kárász

2 közepes (~1 kg-s) ponty vagy harcsa

4-5 nagyobb fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1-2 db tv paprika

2-3 közepes paradicsom (elhagyható)

1-2 dl vörösbor (ízlés kérdése, elhagyható)

2 evőkanál pirospaprika

1 közepes (régi) burgonya és só

Az alap lé főzéséhez az apró halat megtisztítják, hozzáteszik a ponty vagy harcsa fejét, és farkát is, illetve ha kockázva rakjuk bele a végén a halhúst, akkor annak a gerinccsontját is. Lerakjuk a bográcsba vagy fazékba, közé rétegezve fél főre vágott vöröshagymát, a fokhagymát, a burgonyát hámozva, de egészben és kevés sót. Ha teszünk bele paradicsomot, azt is tegyük közé, cikkekre vágva, és itt adjuk hozzá a bort is, ha szeretnénk. Felöntjük annyi lével, ami ellepi, és ha teszünk bele halászlé kockát (amit nagyon sokan használnak, vannak, akik tagadják, de azt gondolom, néha kell kompromisszumot kötni, így aki szeretné használni, az tegye), majd forraljuk fel. Ha forr, vegyük takarékra, és 1,5-2 órán keresztül, kis lángon főzzük. Készítsük elő közben a halhúst, sózzuk meg egy kicsit, és hagyjuk pihenni.

Szűrjük át a levet, passzírozzuk át az apróhalat, a legegyszerűbb módszer az, hogy a méretes szűrőkanálban, a merőkanál hátával kipréseljük a zamatos levet. Ha fagyasztani szánjuk az alap levet, tegyünk félre, hagyjuk kihűlni, és jól záródó edényben tegyük a mélyhűtőbe. 

Forraljuk fel újra a levet, hintsük meg a paprikával, és hagyjuk pár percet forrni. Ha túlságosan sűrű lett az alap, akkor itt egy kis vízzel korrigálhatjuk, de ne feledjük, levest főzünk, így szükséges elem a lé. Jöhet bele a halhús, de óvatosan tegyük a forrásban levő lébe. Ha túl sokat teszünk egyszerre, akkor visszahűl a lé, és a hús túlfő. Figyeljük az edényt, és ahol bugyog a leves, mindig oda eresszünk bele a húsból, így mindig forrásban marad a leves. Főzzük 10-15 percet, attól függően, hogy egész patkót teszünk bele, vagy kockázott húst. Keverni nem szabad, mert a hús szétesik, csak rázogassuk. Forrón tálaljuk, mélyebb csészébe, leveses tálkába vagy kis bográcsokba.

Tálaláskor adjunk hozzá erős paprikát és puha fehér kenyeret.

Ha halászlét eszünk, mindenképpen jussunk eszünkbe a régi római bölcsek mondása, miképpen:  „MALEDICTUS PISCIS IN TERCIA AQUA” azaz: „Átkozott a hal a harmadik vízben”, azaz okos ember halra vizet nem iszik (az első vízben él a hal, a másodikban pedig főtt). Ezért ajánlom ehhez az ételhez a balatoni rozéborból készült fröccsöt vagy hosszúlépést. Egészségünkre!

Jó étvágyat hozzá!

Max

A Festetics halászlé (halgulyás)

Halászlé, de nem a megszokott formában. Franciás változat, tejföllel és mustárral pikánssá tett, kicsit bővebb lére eresztett egytálétel. A balatoni halászlé receptjét kutattam, mikor az egyik zalai mesterszakács, Zámbó Tibor hívta fel a figyelmemet erre a régi, balatoni halételre. Tibor is a zalai-balatoni konyha megszállottja, csodás zalai szakácskönyve gyakran forgatott része a szakácskönyv gyűjteményünknek.  A gyenesi keszegfesztiválon beszélgettünk a balatoni halászlékről. és akkor mesélt erről a régi, különleges ételről. Pontos receptet nem kaptam, de abból, amit Tibor mesélt, már akkor fejben összeraktam, hogy készülne a mai konyhatechnológiával ez az étel.

A Festetics család az 1700-1800-s évek meghatározó főúri családja volt a zalai vidéken és Balaton nyugati partján. Igazi mecénás család volt, gondoljunk csak a Georgikon egyetem alapjainak lerakására, a csodás keszthelyi birtokra, a mediterrán pálmaházra és az ország legnagyobb magánkézben lévő könyvtárára. Világjáró emberek voltak, nyitottak az újdonságokra, ez érződik a Festetics család konyháján is. A francia konyha hagyott mély nyomokat a konyhájukban, és emellett nagyon szerették a balatoni halakat is. A halászlé és a különböző sült halak sokszor kerültek az asztalra, de ez a franciás halgulyás is gyakran elkészített étel volt. Aki szereti a halat és nyitott az újdonságokra, mindenképpen készítse el ezt az ételt, mert nagyon finom.

Hozzávalók 4 személyre:

1-1,2 kg apró keszeg

0,8-1 kg pontyfilé

4-5 sárgarépa

2-3 petrezselyem (zöldjével együtt)

2 fej közepes (fehér) hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 db tv paprika

2-3 evőkanál étkezési keményítő

3-4 evőkanál tejföl

1-2 dl szürkebarát (vagy más száraz fehér bor)

Só, bors, mustár, citromlé

A megtisztított keszeget daraboljuk fel, a kisebbet ketté, a nagyobbat három részre. Rétegezzük egy edénybe, alulra halat, arra félfőre vágott hagymát, a paprikát, a megtisztított zöldséget, a petrezselyem zöldjét is és a szárát is, a borsot és a fokhagymát. Erre tegyük a maradék halat, a bort és engedjük fel annyi vízzel, ami bőven ellepi.  Forraljuk fel és utána lassú tűzön főzzük 1,5-2 órát. Közben a pontyot vágjuk fel szeletekre, gyengéden sózzuk és borsozzuk meg, majd tegyük félre. 

Az alaplevet passzírozzuk át, a zöldséget vegyük ki, majd az így kapott levet forraljuk fel ismét. A zöldséget vágjuk fel, és adjuk a leveshez. Keverjük ki a keményítőt kevés hideg vízzel, a mustárral, kevés citromlével és hő kiegyenlítéssel adjuk a leveshez. Forraljuk fel újra, majd a forrásban lévő lébe eresszük bele a ponty szeleteket. Vigyázzunk arra, hogy ne tegyünk sok halat egyszerre a forrásba lévő lébe, mert akkor visszahűl. Az edényt mozgatva, 10-15 perc alatt főzzük készre a levest.

Tálaláskor a szeleteket tegyük a tányér aljára, arra merjünk léből, és figyeljünk arra, mindenkinek jusson a főtt zöldségekből is. Adjunk hozzá, friss, kovászolt fehér kenyeret, és kísérőnek egy jó rozé fröccsöt.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Gasztroblogok-egy új gyüjtőoldal

Az elmúlt napok egyik, számunkra nem igazán kedvező döntése volt, hogy a gasztro.blog.hu oldal működést felfüggesztették a Szerkesztők. Szombaton ez az üzenet fogadott a gyűjtőoldalon:

Az 5. évét még megérte ez a gyűjtőoldal, a következőt már sajnos nem fogja. Nehéz volt ez a döntés, de elfogyott az energia a folyamatos küzdelemre a technikai háttérrel - ez nem rajtunk múlt. A linkek pillanatnyi állapotukban még itt maradnak, frissülni nem fognak, mivel a megváltozott admin felület ezt ebben a formában erősen nehezíti.

Mindenkinek további jó gasztroblogolást!

Sajnálom, mert sok látogatót köszönhetek ennek az oldalnak, sokszor ott néztem át, ki milyen bejegyzést tett közzé, és mik az aktuális események. Voltak technikai problémák, ebből számos konfliktus is adódott, de akkor is ez volt az egyik vezető tematikus gyűjtőoldal.

A hiányt pedig pótolni kell, ezért útjára indul egy új gyűjtőoldal:

Gasztroblogok

Fogadjátok szeretettel, és reméljük, segít eligazodni a gasztroblogok világában.

Az új gyűjtőhely a Gasztroblogok oldal, ahol még a kezdeti feltöltések folynak, de frissen megjelent bejezések már láthatóak, így erről az oldalról lehet nyomon követni a blogbejezéseket és a fontos információkat, felhívásokat.

Jó böngészést a Gasztroblogok oldalhoz!

Max

Különleges rántott sajtok

Különleges rántott sajtok

Hogy készítsünk rántott sajtot?

A rántott sajtgolyócskák után sokat beszéltünk róla, és sok kérdés is érkezett ezzel kapcsolatban. A fő probléma, ahogy a kérdésekből kiderült, a rántott sajt készítése. A Facebook-n szinte egy fórum alakult ki erre a témakörre. A legtöbb hozzászólás arról szólt, hogy lehet, azt megoldani, ne folyjék szét sütés közben. A megoldás a tojás hozzáadása. Régi recept ez már, többen is feldolgozták, de miután megígértem, én is megosztom, igaz egy kicsit átalakított verziókat.

Nagyon jó a megmaradt, száraz sajtdarabok megmentésére, gyors vacsorára és az ízesítéssel változatos ételt varázsolhatunk. Ízesíthetjük kínai öt fűszer keverékkel, curry-el vagy ázsiai fűszerekkel. Egyre figyeljünk, hogy ne tegyünk sokat, és olyan fűszerkeveréket válasszunk, ami sótlan vagy kevés sót tartalmaz, mert a sajtok nagy része sós, és ez a sütés közben felerősödik. Néhány párosítás, ami nekünk nagyon bejött: füstölt sajt-gyömbér, petrezselyem és chili pehely, koriander-színes bors, füstölt sajt-rózsabors (ehhez mindenképpen tegyünk a tányérra áfonya, vagy erdei gyümölcs lekvárt) de a variációk végtelenek, tessék nyugodtan próbálkozni. A sajtnál arra figyeljünk, hogy legalább félkemény legyen, mert a nagyon puha nehezen reszelhető, és az egy kicsit lágyabb is lesz, nehezebb panírozni.

Hozzávalók, 4 személyre:

30-40 dkg, félkemény sajt (lehet vegyesen is)

2 egész tojás

őrölt bors és a választott ízesítő (csak keveset!)

zsemlemorzsa (vagy kukoricadara és kukoricaliszt keveréke) a panírozáshoz

zsiradék a sütéshez

A tojásokat a borssal és az ízesítővel keverjük habosra. A sajtot e legkisebb reszelőn reszeljük le, vagy késes aprítóban zúzzuk morzsásra. Keverjük bele a tojásos-fűszeres keverékbe és dolgozzuk jól össze. Érdemes a sajtot apránként hozzáadni, úgy könnyebb eldolgozni.

Formázzunk halmokat a keverékből. Ez lehet golyó, rudacska vagy korong, de ne legyen vastag, mert úgy is felfújódik sütés közben. Forgassuk a morzsába, és a közepesen meleg zsiradékban süssük szép pirosra. Szűrőkanállal szedjük papírtörlőre, itassuk le a felesleges zsiradékot. Köretként az elmaradhatatlan hasábburgonyát vagy salátát adjunk hozzá, de a burgonyapüré sem rontja el.

Jó kísérletezést és jó étvágyat hozzá!

Max

Egyszerű, csokoládés kalács

Alapja az olcsó brióshoz használt, egyszerű kalács tészta, pici igazítással. Ehhez a kalácshoz nem kell a puha, foszlós tészta, inkább egy kicsit tömörebb kell. Pár apró, ám de fontos részlet:

Jó minőségű, sütésálló csokoládé: kapható a kereskedelembe csoki pehely és csoki lencse ami alkalmas erre a feladatra, de ha azt nem tudunk beszerezni, keresünk egy jó minőségű, táblás csokoládét és azt daraboljuk fel.

Langyos alkatrészek: nagyon jó lesz az állaga a tésztánknak, ha nem melegített (mikróban, sütőben), hanem előkészített, szobahőmérsékletű anyagokkal dolgozunk. Készítsük ki a konyhába legalább 2-3 órával előbb a vajat, a tojást és a tejet is (ha igazi tejet használunk, ennyi idő alatt nem lesz semmi baja)

És a számomra legfontosabb, a vaj. Ehhez a tésztához használjunk sótlan vajat, és ne margarint. Ettől lesz a tészta puha, rugalmas és nem fogy nagyon morzsálódni. Ha ezeket az apró dolgokat betartjuk, nagyon jó állagú és finom kalácsot fogunk sütni.

Hozzávalók, 2 db ~ 60 dkg-s rúdhoz:

50 dkg sima liszt

10 dkg rétes liszt

2 egész tojás

2 dl tej

10 dkg vaj

10 dkg (por) cukor

 3 dkg friss élesztő

1 teáskanálnyi só

1 evőkanál vanília kivonat vagy egy tasak vaníliás cukor

10 dkg (ét) csokoládé

Kalácsfény:

1 evőkanál cukor

1 evőkanál víz

A tejben keverjünk el egy teáskanálnyi porcukrot, és morzsoljuk bele az élesztőt. Hagyjuk egy kicsit dolgozni, addig szitáljuk át a liszteket, és keverjük bele a sót. Dolgozzuk össze a liszteket, a tojásokat, a vajat és az élesztős tejet. Dagasszunk belőle puha, rugalmas tésztát. A csokoládét vágjuk darabokra (ha lencsét vagy pelyhet használunk, azt nem kell), de nem kell túl apróra. Gyúrjuk bele a tésztába, majd tegyük egy vékonyan kiolajozott tálba, és letakarva hagyjuk kelni a duplájára (~50-60 perc).

Tegyük a megkelt tésztát, gyengén lisztezett nyújtólapra, és vegyük ketté. Finoman gyúrjuk át, majd formázzuk meg henger alakúra. Két hasábformát béleljünk ki sütőpapírral, és abba tegyük bele. Letakarva hagyjuk kelni 40-50 percet. Közben melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra, és tegyünk az aljába, egy hőálló tálkába, forró vizet.

Süssük a megkelt tésztákat 10-15 percet 200 °C-n, majd vegyük vissza 170 °C-ra és süssük még ~20-25 percet. Ha nagyon barnulna a teteje, akkor takarjuk le, nehogy nagyon megégjen.

A kalácsfényhez melegítsük fel a vizet, és oldjuk fel benne a cukrot, és főzzük pár percet. Ha megsült a kalácsunk, ezzel a sziruppal kenjük át, mikor kivettük a sütőből, majd rácson hagyjuk kihűlni.

Jól illik hozzá a vaj, a lekvár és egy bögre, igazi, főzött, habos kakaó.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Beszéljünk róla: Burgonya, miért a hazai?

Burgonya. A magyar konyha egyik alappillére, mégsem tudunk róla sokat. Találkozunk a boltok polcain, ahol a betűjeles információkon kívül sok információnk nincsen.

A típus: salátának való, nem szétfövő burgonyák

B típus: főzni való, nem szétfövő burgonyák

C típus: sütnivaló, enyhén szétfövő burgonyák

 De ez a kategorizálás egy kicsit egyszerű. Nem csak ez alapján kell választanunk. Fontos a keményítő tartalom és az is, hogy pontosan mire is akarjuk használni. Nézzük mindjárt azt a megoldást, hogy a főzés után a burgonyát sűrítésre akarjuk használni. Ebben az esetben olyan burgonya kell, ami főzhető, de magas keményítő tartalma legyen, és kellőképpen „essen szét” főzés közben.

 Abban sem lehetünk biztosak, hogy magyar burgonyát rejt a zacskó. Vizsgáljuk meg egy kicsit jobban a magyar burgonyákat. Szeretnénk egy kicsit a burgonyákat egy kicsit jobban megismertetni. 

Fotó: ZöldKampány

Szeretnénk ezzel együtt csatlakozni a ZöldKampányhoz, segítve ezzel is a zöldségek felhasználhatóságát és megismerését. Kövesd a ZöldKampányt a Facebook-on is.

Megtalálni a fajtákhoz legjobban illő receptet, a szezonalitás figyelembe vételével. Kezdjük mindjárt azzal, hogy egy kicsit átvizsgáljuk a magyar burgonyát a szakemberek szemszögéből:

Burgonyahelyzet:

A mai magyar burgonyakínálat alapján nehéz elképzelni, hogy régen létezett jó minőségű burgonyánk, még nyugatra is exportáltunk belőle.

Sokan gondolnak nosztalgiával a piacok egykori sztárjaira, a rózsakrumplira és társaira. Felmerül a kérdés, hová tűntek ezek?

Valójában „Rózsa” nevű fajta csak a piaci ártáblákon létezett: minden piros héjú fajtát így hívtak, mint például a híres Gül babát.

A hagyományos burgonyafajták eltűnése az 50-es években kezdődött. Mint sok más növény esetében, itt is korábban ismeretlen betegség fellépése volt a kiváltó ok: újvilági vírusok kerültek be a Kárpát-medencébe, amelyeket a levéltetvek terjesztettek, és néhány év alatt jelentősen leromlott a burgonyaállomány. Volt néhány év, amikor burgonyaimportra szorult az ország. 

Ekkor fordult a figyelem a Nyugat-Európában bevált fajták felé, ekkor lett első számú kedvenc a Desirée. Legfontosabb pozitív tulajdonságaként az hozták fel, hogy jól bírja a gépi betakarítással együtt járó megrázkódtatásokat (például nem szürkül a húsa), így karrierje megállíthatatlan lett.

Egy dologgal viszont nem számoltak az akkori szakemberek. Nyugat-Európa fő burgonyatermő vidékein, azaz Normandiában és Németalföldön az uralkodó nedves óceáni klíma a vírushordozó levéltetvek számára sokkal kedvezőtlenebb, így a vírus sem terjed annyira. Tehát az onnan származó fajták, mint a Desirée is, ugyanúgy nem rezisztensek a vírussal szemben, mint a korábbi fajtáink, hiszen az ottani termelőknek ez a tulajdonság nem is fontos. Nálunk viszont e fajták legfeljebb 2 éven keresztül lennének termeszthetők megfelelő eredménnyel és jó minőségben.

Mindezek ismeretében már érthető, hogy az eleinte onnan importált, de aztán évtizedeken keresztül nálunk megtermelt vetőburgonya, a vírusok folyamatos jelenléte mellett, miért romlott le a jelenlegi, inkább takarmánynak nevezhető minőségi szintre.

Nem elhanyagolható persze a termesztés módja sem: a burgonya a csapadékos, hűvös klímát szereti. Laza talajban jobban fejlődnek gumók, de az alföldi forró homokon akkor sem lehet jó minőséget előállítani, ha a nálunk elengedhetetlen öntözést megoldják. (Tehát a „homoki” származással nem kellene dicsekedni az árusoknak, inkább titkolni kellene azt.) 

Magyarországon jó minőségű burgonyát alapvetően tehát kétféle módon lehet termeszteni: vagy évente kell a vetőburgonyát importálni, vagy a vírusok támadását sikerrel leküzdő (rezisztens) fajtákat kell termeszteni.

Keszthelyen működik Magyarország „hivatalos” burgonyaügyi intézete, a Pannon Egyetem Burgonyakutatási Központja. Amellett, hogy mintegy 500 régi fajta génállományát őrzik, termesztési tanácsadással, és nem utolsó sorban új fajták nemesítésével foglalkoznak.

Bár sóvárogva gondolunk arra a bizonyos 500 génállományra, ezek egyszerű szaporítása nem megoldás, a vírusok néhány év alatt legyengítenék a fogékony fajtákat. Míg a filoxéravész pusztítása után az akkori szőlőfajták értékeit jórészt meg tudták őrizni oly módon, hogy a filoxérának ellenálló alanyokra oltva telepítették őket újra, a burgonya esetében ez nyilván nem járható út.

Nem marad más hátra, mint új, rezisztens fajták nemesítése. Ennek érdekében az intézetnél a hatvanas években Amerikából hozattak a vírusnak ellenálló, vad burgonyákat és az értékes akkori magyar fajtákat ezekkel kezdték el keresztezni. 

Ahogy az intézet igazgatója, Dr. Polgár Zsolt elmondja, a több évtizedes munka eredményeként mára az intézet 12 olyan új fajtával rendelkezik, amelyek ellenállóak a nálunk előforduló legfontosabb burgonyabetegségekkel szemben. A fajták mindegyike kiváló étkezési minőségű, ráadásul magas termőképességű burgonya. Több éven át termeszthetők vetőgumó csere nélkül (ami a termelőknek komoly költségmegtakarítást jelent, a jó minőségű import vetőburgonya a termelési költségek felét is kiteheti). Mind héj- és hússzínben, mind, ami igazán fontos, felhasználási típusban, tehát saláta, főzni és sütni való minőségben megfelelő választékot biztosítanak. Minden tekintetben képesek felvenni a versenyt azokkal a külföldi fajtákkal, melyek, amíg hazai fajta nem állt rendelkezésre, méltán váltak közkedveltté nálunk.

Az új hazai fajtákat egyelőre a megszokás és a bebetonozott kereskedelmi szokások miatt elsősorban a kis és közepes termelők termesztik. Néhányuk a bevezetésük óta eltelt néhány év alatt kiváló ízük és konyhai jellemzőik miatt hamar kedvelté váltak azok körében, akiknek volt alkalmuk megismerni őket. Ilyen fajta például a Hópehely, a Balatoni rózsa, a Katica, vagy a Démon.

Sajnos a termelők nagy része fél tőle, hogy a fenti neveket nem ismerő fogyasztó inkább a már évtizedek óta ismert „dezirét" vásárolná, meg hát különben is egyszerűbb a robusztus, géppel jól betakarítható fajtával foglalkozni, ezért ha nem akar gyenge szaporítóanyagot használni, inkább importált Désirée (vagy más) vetőburgonyát használ a hazai klímára kinemesítettek helyett.

A burgonyákat és a megismertetéshez szükséges információs hátteret a keszthelyi Burgonyakutatási Központ biztosítja. Burgonyakutatas.hu

Érdekes írás a Bűvös szakácsnál a fajtákról és egy kóstolóról.

Burgonyát az asztalra!

Max

Paprikalekvár

Csodás piros színe, édes íze és zselés állaga arra készült, hogy a kenyerünkre kenjük és kényeztessük magunkat. Nem sós, inkább édes a vajas kenyérrel hihetetlen párost alkot. Jobb lenne a nyáron termő, magyar fűszerpaprikából készülne, de mivel elfogyott az ősszel beszerzett, így a most kapható, marokkói, de nagyon jó minőségű paprikából készült. A sült paprika íze megváltozik, a tokaji aszúból készült borecet pedig egy pikáns mellékízt ad a lekvárnak. Én barna és nyírfacukorral készítettem, de természetesen sima cukorral is elkészíthető.  

Ebből a mennyiségből ~ 5-6 db, 250 ml-es (tormás) üveggel lesz.

Hozzávalók:

1,5 kg piros, édes paprika (jelen esetben kápia)

0,2 kg barna cukor

0,2 kg nyírfacukor vagy dextróz

1 tasak (25 g) Dzsemfix Extra 2:1

1-2 evőkanál tokaji aszú borecet

½ citrom leve

egy csipet só

A paprikákat megmosom, egy papírtörlővel szárazra törlöm és egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom. Közepesen meleg sütőben ~170 °C-on, megsütöm. Addig sütöm, míg a paprika külseje kezd megbarnulni. Tegyük félre egy kicsit hűlni.

Húzzuk le a külső vékony héját, és vegyük ki a magházát és a magokat. Nem baj, ha marad benne pár mag, ezzel is erősítjük a rusztikus lekvárt.

Egy nagyobb lábosba tegyük, és bot mixerrel pürésítsük össze. keverjük hozzá a cukrot, a sót és a Dzsemfixet. Keverjük össze jól, adjuk hozzá az ecetet és a citromlét, majd közepes lángon forraljuk fel. Kevergetve főzzük pár percet, majd még forrón kanalazzuk az előkészített, sterilizált üvegekbe. Forrón tekerjük rá a tetőt, és legalább 5 percre fordítsuk fejre, így a forró lekvár csírátlanítja a tetőt.

Hagyjuk kihűlni, majd hűvös helyen tároljuk, de felbontás után mindenképpen tegyük hűtőbe, hiszen nem használtunk tartósítószert.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Inspiráció: Kaldeneker.hu (videóval)

Aszalt paradicsomos, kovászolt ciabatta (buci)

Ez egy megrendelésre írt recept, egyenesen Amerikába. Él ott kint egy olvasóm Csaba, aki unja már az amerikai kenyereket, és enne egy jó, hazaira emlékeztető kenyeret. De lehetőleg olyat, amiben csak alap dolgok vannak. Víz, liszt, élesztő, só és cukor. Mert ezeket be tudja szerezni, de aszkorbinsav és sikér sajnos nem elérhető. Azt kérte, lehetőleg egyszerű legyen, de ízletes, harapható tésztával. Írtam én egy receptet, de a megszokás dolgozott, és a folyadékot súlyban adtam meg, a liszteket pedig magyar nevén, így kellett keresnünk átváltó oldalt és olyat is, ami a lisztek kinti megfelelői között segít eligazodni.  Így született ez a kovászolt kenyér recept, amiben én pluszként tettem egy kis paradicsomot abból, amit a nyáron aszaltam. Az már csak most jutott eszembe, hogy biztosan nincs kenyérsütő gépe ott abban a fene modern országban, így ez egy dupla recept lesz, leírom, hogy kell készíteni, ha kézzel készítjük, és ha kenyérsütő gépben. Remélem Csaba, sikerülni fog, és várom a beszámolót. 

Hozzávalók

Kovász:

18 dkg rétes liszt

20 dkg (2 dl) langyos víz

5 g friss, vagy ¼ kávéskanál szárított élesztő

1 csipet cukor

Kenyérsütő gépben: öntsük bele a vizet az üst aljába, szórjuk bele a cukrot és morzsoljuk bele az élesztőt. Szitáljuk át a lisztet, indítsuk el a kenyérsütő gépet, tészta programon. Ez a program az elején egy kicsit kever (~2-3 perc) majd 8-10 percet dagaszt. Tehát indítsuk el a programot, had keverje pár pillanatot, a vizet az élesztővel, majd szépen adjuk hozzá a lisztet. Kevertessük 1,5-2 percet, közben keressünk egy akkora nejlon fóliát, ami letakarja az üstöt. Állítsuk meg a gépet, takarjuk le az üstöt, és csukjuk rá a fedelét. Lecsukva hagyjuk 8-12 órát pihenni.

Kézzel: vegyünk egy olyan tálat, amit le tudunk rendesen takarni, pl. kelesztő tál. Ebbe öntsük a langyos vizet és abba a cukrot, majd morzsoljuk bele az élesztőt. A lisztet szitáljuk át. Egy keverő kanállal keverjük össze a vizet az élesztővel, majd keverés közben adagoljuk hozzá a lisztet. Keverjük át, csak annyira, hogy ne legyen csomós. Takarjuk le, és tegyük langyos helyre 8-12 órára.

Tészta:

30 dkg kenyérliszt (vagy 7 dkg rétesliszt és 23 dkg sima liszt keveréke)

15 dkg (1,5 dl) langyos víz

2 teáskanál (~2 dkg) só

10 g friss élesztő vagy egy mokkáskanálnyi szárított

Ha ízesítjük, akkor két evőkanálnyi szárított paradicsom

Kenyérsütő gépben: Nyissuk fel a gépet, vegyük le a fóliát. Morzsoljuk bele a kovászba az élesztőt, és öntsük fel a langyos vízzel. Szitáljuk át a lisztet. Indítsuk el a gépet, ismét a tészta programon, kevertessük pár pillanatot, majd lassan adjuk hozzá a lisztet, majd a legvégén a sót. Dagasztassuk ki a géppel, közben figyeljünk a tészta állagára. ha lágy lenne, adjunk hozzá lisztet, de mindig csak evőkanalamként, és várjuk meg, hogy bedolgozza. Ha kemény lenne a tészta, akkor vizet adjunk hozzá, de azt is apránként. Az ízesítőt a végén adjuk hozzá, 8 perc eltelte után. A programot 10 perc után állítsuk meg, és vegyük ki a tésztát az üstből, tegyük át egy tálba, takarjuk le és kelesszük langyos helyen 50-60 percet.

Kézzel: Vegyük le a tál tetejét, és öntsük a vizet a kovászra, majd morzsoljuk bele az élesztőt. A lisztet szitáljuk át, és apránként dolgozzuk bele a kovászba. A legvégén adjuk hozzá a sót. Dagasszunk egy lágy, de rugalmas tésztát. Ha elválik a tál oldalától, akkor jó. Ha teszünk bele ízesítőt, akkor azt a legvégén dolgozzuk bele. Takarjuk le, és kelesszük langyos helyen.

Formázás:

Gyengén lisztezett nyújtólapra borítsuk a tésztát. Ne gyúrjuk át, csak a kezünkkel igazgassuk téglalapformára. Vágjuk fel tetszés szerinti darabokra, és tegyük sütőpapírral bélelt tepsire. Takarjuk le, és langyos helyen kelesszük a duplájára (~40-50 perc). Melegítsük elő a sütőt 220 °C-ra, és tegyünk az aljába egy hőálló edénybe forró vizet. Ha megkelt a tészta, egy kis vízzel spricceljük meg a tetejét, majd süssük meg szép pirosra (~25-30 perc alatt). Még melegen szedjük át rácsra, és azon hagyjuk kihűlni.

Jó étvágyat hozzá! Ha kérdésed van, megteheted itt is, de a Facebook oldalamon is megtalálsz. 

Max

Vanília krémmel töltött, mini kürtöskalácsok

Egy régi gondolat végre elkészült. A mandulás mini tekercsek készítése óta készültünk, hogy töltve is elkészítjük a mini kürtös kalácsokat. Nem okozott csalódást, és ezzel a teszttel pedig egy kicsit előkészítettük az értékesítési lehetőségeket is. A tészta és a krém mennyisége 24 db kalács megtöltéséhez elég, sajnos vennünk kell még csövet J Most csak 12 db készült, a maradék tésztából mini kalácsok lettek. (a csövek látszanak a mandulás mini tekercsek fényképein)

A bevonat sima barna cukor, nem akartam, hogy a vanília krémet elnyomja.

Hozzávalók:

2 db egész tojás

2 dl tej

10 dkg puha vaj

3 dkg friss élesztő

5 dkg cukor

1 teáskanál vanília kivonat vagy egy csomag vaníliás cukor

1 teáskanál só

60 dkg kenyérliszt (vagy 20 dkg rétes és 40 dkg sima liszt)

A krémhez:

2 tasak vaníliás pudingpor

1 l tej (a mestercukrász tanácsa, kevesebb tejjel készítsük, akkor kevésbé lesz folyós a krém)

10 dkg cukor

2 dl habtejszín

1 tasak habfixáló

1 evőkanál porcukor

Az élesztőt futtassuk fel kevés langyos, cukros tejben. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a sót, a maradék cukrot. A felfuttatott élesztővel, a tojással és maradék tejjel dagasszunk egy lágy tésztát. Lefedve, langyos helyen kelesszük a duplájára.

Míg kel a tészta főzzük meg a pudingot a csomagoláson feltüntetett módon, (közben Jancsibá írt a közösségi oldalon, hogy érdemes kevesebb tejjel csinálni így a végén nem lesz folyós a krém) és amikor kész, takarjuk le egy háztartási fóliával, így nem bőrösödik be a teteje. Hagyjuk teljesen kihűlni.

A megkelt tésztát egy kicsit gyúrjuk át, majd nyújtsuk ki téglalap alakúra (segítség a nyújtáshoz itt).  Vágjunk vékony csíkokat egy görgős vágóval. A fém tölcséreket kenjük be vékonyan olajjal, és egyesével tekerjük fel a csíkokat.  A feltekert rudat egy kicsit görgessük meg a nyújtólapon úgy, hogy közben a tenyerünkkel lenyomjuk. Érdemes úgy tekerni, hogy az eleje zárt legyen, mert ha egy kicsit lágy lenne a töltelék, akkor ez megakadályozza, hogy kifolyjon. Terítsünk egy tálba (barna) cukrot, és abban hempergessük meg a rudakat. Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra, közben hagyjuk egy kicsit kelni a tésztát. Tegyük a forró sütőbe, és süssük szép pirosra.

Ha megsült, vegyük ki, és még melegen húzzuk ki belőle a csöveket, majd rácson hagyjuk teljesen kihűlni.  

 A töltelékhez verjük fel a tejszínt a porcukorral és a habfixálóval, majd a végén adjuk hozzá a kihűlt vanília pudingot. Habzsákkal töltsük meg a tészta csöveket.

Jó étvágyat hozzá! Több fénykép és információ a Facebook oldalamon, gyere és látogass meg.

Max

Beszéljünk róla: csokoládé olvasztása, temperálása

A csokoládé olvasztása, temperálása

Beindult, vagyis inkább újraindult a bonbon-praliné készítése nálunk. Régebben a gőz feletti olvasztással készítettünk csoki bevonatot, de most kaptam egy ilyen kis helyes, csokoládétemperáló készüléket. Kezdetleges megoldás, a gőzöléses módszernél viszont sokkal jobb. Hátránya, hogy nincs fokozat állítási lehetősége, csak ki és bekapcsolás, ezért itt szükség van egy maghőmérőre, a pontos hőfok eléréséhez és betartásához. Maghőmérőt vásárolni lehet a web áruházakban, vagy mondjuk az online aukciós piactereken, a Vaterán, 3 e Ft-s kategóriában, tegnap hat ajánlat is volt, ezt postaköltséggel együtt értem.

Miért van szükség a csokoládé temperálására?

Ezzel a módszerrel lehet előkristályosítani a kakaóvajat a csokoládéban, ettől lesz szép fényes és roppanós a csokoládé bevonat, és így jön ki szépen a formából. Fontos tudni a felhasználandó csokoládé ideális temperált hőfokát, hiszen ebben a tartományban az ideális a csokoládé állaga. Minden esetben 40-45 °C-ra melegítjük, és onnan hűtjük vissza a szükséges hőfokra.

Étcsokoládé: 31-32 °C

Tejcsokoládé: 29-30 °C

Fehér csokoládé: 28-29 °C

Miközben dolgozunk, elkerülhetetlen az, hogy a csokoládé visszahűl. Ekkor már nincs szükség az újra temperálásra, csak tartsuk a csokoládét az ideális hőfokon.

Hogy lehet temperálni a csokoládét?

Házi felhasználásnál három egyszerű módszert használunk.

1. Temperálás oltásos módszerrel:

Itt használhatunk pasztillát, forgácsot vagy darálékot. A felhasználandó csokoládé mennyisége 65-75 %-át olvasszuk meg, majd keverjük hozzá a maradék csokoládét úgy, hogy közben nem melegítjük az alapot. Folyamatos keveréssel hűtsük vissza a kívánt hőfokra, eközben az utólag beletett csokoládé teljesen felolvad, a massza sima, fényes lesz. Használatra kész, dolgozhatunk vele.

Fotó: Farkas Vilmos blogja

2. Temperálás hűvös felületen, márványon:

Olvasszuk meg a csokoládét, ha megolvadt, akkor öntsük a márványlapra a 2/3-át, és folyamatosan mozgassuk a márványon, így dolgozzuk át. Öntsük vissza a folyékony csokoládéhoz, keverjük össze jó alaposan, és máris feldolgozható hőmérsékletű anyagot kapunk.

Fotó: Desszert.eu

3. Temperálás mikrohullámú berendezésben:

Tegyük a csokoládét egy hőálló tálba, és kezdjük el olvasztani a mikrohullámú sütőben 800 W-on. 15-20 másodpercenként vegyük ki és keverjük át a masszát, majd tegyük vissza. Folytassuk egészen addig így, míg már csak pár apró darabot látunk a masszában, mai nem olvadt meg. keverjük teljesen simára, és felhasználásra kész a masszánk.

Az így előkészített masszával már neki is láthatunk a munkának, márthatunk, vagy készíthetünk hüvelyeket, bonbon alapokat, amit aztán betölthetünk valami ízletes krémmel.

Fontos tanácsok:

A temperáláshoz mindenképpen aprított csokoládét használjunk, az könnyebben olvad. Ez lehet lencse, pasztilla, darált vagy reszelt csokoládé, de ha egy vágólapon késsel felaprítjuk a csokoládét, az is tökéletes.

Ha táblás csokoládéból dolgozunk, azok már eredetileg temperálva vannak, azt könnyebb felhasználni, bár gyakorlásképpen érdemes azt is temperálni.

Ha zsiradékkal akarjuk a csokoládét erősíteni, az vagy vaj, kakaóvaj vagy kókuszzsír legyen. Ezek keményebbé teszik a csokoládé alapot, és fényesebb lesz tőle a bevonat, de vigyázzunk, nehogy túlzásokba essünk.

Jó csokoládézást!

Max

Infó: a Callebaut csokoládé hazai forgalmazója, Desszert.eu és Farkas Vilmos (Zila cukrászda)

Cserepes zsemle

Cserepes zsemle

Zsemle cserepes, ropogós tetővel. Készült hasonló Limaránál, tigriskenyér néven, de valahogy elfeledtem. Pedig annak idején a Tigriskenyér volt az egyik kedvenc kenyerünk. Most Lauránál láttam meg, és kedvet is kaptam a készítéséhez. Kicsit macerás, mert a kovászt előző nap el kell készíteni, de higgyétek el, megéri. Tegnap sütöttem, ma pedig ez a bevonat lesz a kenyerünkön, tehát tigris kenyér újra szerepel!

Hozzávalók:

Kovász:

-          50 g liszt

-          25 g langyos víz

-          1 g friss élesztő

Tészta:

-          500 g liszt

-          240 g víz

-          A kovász

-          12 g friss élesztő

-          40 g szobahőmérsékletű vaj

-          2 kk cukor vagy méz

-          1 kk só

Máz:

-          60 g rizsliszt

-          65 g langyos víz

-          3 g cukor

-          3 g friss élesztő

-          3 g olíva olaj

-          1 g só

Kovász: keverjük össze a vizet az élesztővel, majd abba apránként a lisztet. Kicsit keményebb állagú lesz, de mire beérik a kovász, jól fel fog habosodni. Takarjuk le, és meleg helyen érleljük 12-15 órát.

Tészta: az élesztőt a vízben a cukorral feloldom, és pár percet hagyom dolgozni. A lisztet egy dagasztó tálba szitálom, a közepébe a kovászt, az élesztős vizet. Összedagasztom, és amikor kezd teljesen összeállni, akkor adom hozzá a puha vajat és a sót. Simára dagasztom, és letakarva, langyos helyen kelesztem egy órát.

Ha letelt az egy óra, először a mázat rakom össze. Kikeverem és letakarva, meleg helyen hagyom kelni 1,5 órát.

A tésztát kiborítom egy gyengén lisztezett nyújtólapra. Finoman átgyúrom, és nyolc részre osztom. Megformázom a zsemléket, sütőpapírra teszem, és letakarva, langyos helyen kelesztem 1,5 órát.

A mázat átkeverem és egy kenőecsettel a tészták tetejére kenem. Lehet próbálgatni a mintákat, másként reped, ha körkörösen kenjük, vagy ha csak simán vonalakban.

Előmelegítem a sütőt 220 C-ra, es egy kis hőálló tálkába forró vizet teszek a sütő aljába. Ha meleg a sütő, beteszem a zsemléket, és 25 percet sütöm, majd kitámasztom a sütő ajtaját egy fakanállal, és úgy sütöm tovább még 10 percet. Kiveszem, és pár percet hagyom a tepsin pihenni, majd rácsra teszem kihűlni.

Köszönöm Esc barátnémnak a sokadik fordítási segédletet!

Jó étvágyat hozzá!

Max (itt és a Facebook-on is)

Beszéljünk róla: tésztaformázás, szögletesre nyújtás

Több kérdés és kérés érkezett a mini kürtős kalács receptjéhez. A receptben szerepel, a nyújtsuk, formázzuk szögletesre/téglalapra. 

Készítettem egy kis képes leírást, én hogyan formázom a kerek tészta halmot viszonylag szögletesre. Azt gondolom, így egyszerűbb bemutatni, mintha leírnám.

A tészta szögletesre nyújtása, lépésről lépésre:

A dagasztott, megkelesztett tésztából, gyengén lisztezett nyújtólapon formázzunk egy kerek halmot.

Nyomjuk a sodrófát a halom közepébe, előttünk, keresztbe.

Nyomjuk bele, erre merőlegesen a sodrófát a tésztába, így kapunk egy kereszt alakot.

A sarkokon lévő ki kiemelkedéseket nyújtsuk kifelé, így kezd kialakulni a forma.

Mind a négy sarok kinyújtása után a tészta szögletesre nyújtott lett.

A téglalap kialakításánál az egyik oldalt nyújtjuk jobban, a szögletesnél egyformán formázzuk.

Remélem ezzel a kis képes leírással segítettem a tészta formázás megkönnyítésében.

Jó gyakorlást és sok finom falatot!

Max