2012. február 28., kedd

Pane di Pasta Dura

Ha magyarra kellene lefordítani, talán Évgyűrűk zsemle lenne a találó név. Jól látszanak a rétegek, és a megemelt zsiradék tartalom miatt puha marad a tészta. Az alaprecept egy olasz oldalról származik (videóval), de én az egyik kedvenc német oldalamról hoztam. Kovászolt tésztával készült, kevesebb élesztővel, de a tészta így is szépen dolgozott. 




Hozzávalók, 6 db-hoz:

Kovász:

18 dkg rétes liszt
20 dkg langyos víz
1 g friss élesztő

A langyos vízbe morzsolom az élesztőt, kicsit összekeverem, majd hozzáadom apránként az átszitált lisztet. Jól elkeverem, majd lefedve, langyos helyen hagyom pihenni 8-12 órát.




Tészta:

A kovász

30 dkg kenyérliszt
15 dkg langyos víz
3 dkg olaj
1 dkg friss élesztő
1 dkg só




Az élesztőt belemorzsolom a kovászba, és ráöntöm a langyos vizet. Közben átszitálom a lisztet, hozzáadom a sót. A kovászhoz adom a lisztet és az olajt, és puha rugalmas tésztát dagasztok belőle. Vékonyan olajozott edénybe teszem, és letakarva pihentetem 60 percet.




A tésztát kerekre igazgatom, és 6 részre osztom. A háromszögeket szorosan feltekerem egy gurigába, és jól megsodrom. Utána minden darabon hosszában is átgörgetem a sodrófát, így egy kicsit lelapítom, ezzel érem el, hogy a rétegek nem válnak szét sütés közben.
Sütőlapra teszem, és letakarva pihentetem 25-30 percet. Közben a sütőt előmelegítem 250°C-ra, és az aljában egy hőálló tálkában forró vizet teszek. A gurigákat egy éles pengével keresztben bevágom, egészen a tészta feléig. Az így átvágott tészta fog sülés közben szépen kinyílni, és lesz szép formája. 




Megspriccelem a tésztákat, és a forró sütőben 25-30 perc alatt ropogósra sütöm. Közben nézzünk rá, ha nagyon pirulna, akkor takarjuk le, vagy vegyük visszább a sütőt 220°C-ra. Ha megsült, rácsra szedjük, és hagyjuk kihűlni. Nagyon jó szendvics alap, de ajánlom krémes sajtokhoz, csak úgy tépve fogyasztani.

Jó étvágyat hozzá!

Max 

2012. február 25., szombat

Vaníliás karika házilag

Egy gyermekkori kedvenc újratöltve. Biztosan mindenki kipróbálta azt, hogy az ujjára húzta, és körbe lerágta a tésztát. Én legalább is kipróbáltam.



Kevés sütemény a „gyári” kategóriából, ami ennyire sikeres volt, és sok remake készült, bár ezek messze elmaradtak az eredetitől. Igaz, ha őszintén megvalljuk, a most kapható sem olyan, mint régen. Találtam ezt a jó kis receptet, és azt gondoltam, ki kell próbálnom. Amit már most elmondok az elején hogy, mi az amit legközelebb másként csinálok. Az biztos, hogy ezt a receptet (és ezt is) kipróbálom. Puha lett a tészta, azt gondolom, még egy kis lisztet felvett volna. Kicsit vékonyabbra nyújtottam, így laposabb lett a keksz. A sütési hőfok is kevés volt neki, legközelebb megpróbálom a 190-195°C-t, mert az első adag kicsit puha lett. A csokizás sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a karika túl nagyra sikeredett, és nem tudtam belemártani a csoki temperálóba, így egy teáskanál hátával kenegettem, amitől viszont szép rusztikus lett.



A legmacerásabb része, a nyújtás és szaggatás. Érdemes a tésztát legalább három részre osztani, és csak annyit elővenni, amivel dolgozunk, a többi maradjon a hidegen. Amit kinyújtottunk és kiszaggattunk, és még nem sütjük, azt is tegyük hideg helyre. A megsült, langyos tészta nagyon illékony, az első tepsi nem érte meg a csokoládé talppal való találkozást.

Hozzávalók:

25 dkg sima liszt
10 dkg rétesliszt (lehet ez is sima liszt)
5 dkg kukoricaliszt
25 dkg sótlan, fagyos vaj
20 dkg porcukor
1 teáskanálnyi vanília kivonat, vagy vaníliás cukor
2 M-s tojás (52-63 g közötti)
1 teáskanál sütőpor
1 csipet (citromos) só

Csoki talphoz:

~ 15-20 dkg étcsokoládé (sok függ attól, milyen vastagon szeretnénk a csoki réteget)

Omlós linzer tésztát készítünk. A liszteket átszitálom a sütőporral és a sóval. Késes aprítóba teszem a liszt felét és a cukrot. Aprítás közben hozzá adom a hideg vajat, és morzsásra darálom. A maradék lisztet egy keverő tálba öntöm, hozzá adom a vajas morzsát. Bele ütöm a két tojást és gyors mozdulatokkal összegyúrom. Háztartási fóliába csomagolom, és hideg helyre teszem legalább 30-40 percre, de ha van egy órácskánk, az sem rontja el.

Tipp és trükk: a pihentetésre azért van szükség, hogy a lisztben lévő sikér szálak meg tudjanak nyúlni és duzzadni. Minél jobban pihentetett a tészta, annál jobb az állaga. Hűvös helyen (nem hideg) akár egy éjszakát is pihenhet.



Vegyünk elő egy rész tésztát, és gyengén lisztezett nyújtólapon, nyújtsuk ki ½-1 cm vastagra. Lisztbe mártott linzerformával szaggassuk ki. Tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, és 180-190°C-ra melegített sütőben, 10-12 perc alatt süssük meg. Figyeljünk rá, nehogy megbarnuljon!

Sütés után pár percet hagyjuk a sütőlapon, majd szedjük rácsra, és azon hagyjuk kihűlni. A csokoládét temperáljuk (olvasszuk), és abba mártsuk a karikákat, majd sütőpapírra tegyük, és hagyjuk megszilárdulni. Süteményes dobozban (állítólag, de ez csak legenda) hetekig eláll. Csinos celofánzacskóban ajándékba is adhatjuk.

 Jó étvágyat hozzá!

Max

2012. február 24., péntek

Konfitált pulykamáj és csirkezúza

Az eljárás régi, a neve új. Most konfitálásnak hívják, a gyermekkoromban pedig lesütött húsnak. Mindig volt a kamrában egy edény (zsíros véndő), zománcos volt piros és kék is volt, és abba tettek el Anyuék a lesütött húst. Ha disznóvágás volt, vagy esetleg zsírsütés, akkor biztosan készült. A hús állaga omlós volt, és ha rendesen ki lett melegítve, akkor nem volt zsíros sem. Puha kenyérrel és házi csalamádéval igazi fejedelmi vacsora volt. Az így tartósított húst fogyasztották a hosszú téli napokon, a pecsenyezsír pedig nagyon jó alap az ételkészítésnél.




A zsír tartósította a húst, és ha nem érte levegő, akkor sokáig eltartható volt. A technológia lényege, hogy lassan főzzük meg a húst a zsiradékban. A leggyakrabban készített húsok a szárnyasok combja, a májak és a sertés pecsenyék. De ugyanígy készíthetünk „értéktelenebb” húsokból is csodás ételeket. A pulykamáj és a csirkezúza nem igazán a sláger alapanyagok között van felsorolva, pedig érdemes kipróbálni. Ehhez a technológiához jól használható az indukciós főzőlap, mert azt lehet hőfokra állítani.




Hogy is készítsük?

Zúza:

50 dkg csirkezúza
50 dkg kacsazsír
2-3 gerezd fokhagyma
1 kisebb fehér hagyma
só, színes bors (pár szem egészet is készítsünk elő)




Alaposan tisztítsuk meg, minden zsíros részt, hártyát szedjünk le róla. Mossuk meg, majd töröljük szárazra. Szórjuk meg sóval, őrölt színes borssal, keverjük jól össze. Olvasszuk meg a kacsazsírt kis lángon, ha van maghőmérőnk, akkor azzal állítsuk be úgy az energiát, hogy 80-90°C között legyen. A fokhagymát és a hagymát pucoljuk meg. A fokhagymát nyomjuk szét a kés lapjával, a hagymát meg vágjuk 8 egyforma cikkelyre. Tegyük bele az előkészített zúzát a meleg zsírba, tegyük mellé a hagymákat és a pár szem egész borsot. Főzzük ezen a hőfokon a zúzát legalább 2-2,5 órát. Ha puha a zúza, egy szűrő kanállal szedjük ki egy olyan edénybe, amit utána légmentesen le tudunk zárni (pl. befőttes üveg), majd öntsük fel a leszűrt, meleg zsírral. Tegyük hűvös helyre és érleljük pár napot. Már ha kibírjuk. Nagyon jó beszélgetős-iszogatós étel, kifli karikákra tűzve egyszerűen fogyasztható, de a tetejére mindenképpen tegyünk egy kis paprika lekvárt.




Pulykamáj:

50 dkg pulykamáj
50 dkg kacsazsír
só, bors, majoránna

A májat tisztítsuk meg, a hártyát vágjuk le, az inakat vágjuk ki a közepéből (az megkeményedik és nem illik a puha májhoz), és mossuk meg alaposan. Töröljük szárazra, sózzuk meg, szórjuk meg őrölt borssal, és szárított majoránnával.
A zsírt melegítsük fel 60-70°C-ra, abba tegyük bele az előkészített májat. A főzési időt úgy számoljuk ki, hogy ahány deka a máj, annyi perc + 10 perc. Ennyi idő alatt krémesre fő a máj. Szedjük ki egy szűrőkanállal, és csepegtessük le. Ha azonnal fogyasztjuk, akkor nincs már vele teendő, csak annyi, hogy tálaláshoz vágjuk fel. Ha tárolni szeretnénk, akkor ezt is tegyük egy jól záródó edénybe, és öntsük nyakon annyi meleg zsírral, ami legalább egy centit ellepi. Fogyasztáskor csak melegítsük ki, és csepegtessük le alaposan. A zsírját használhatjuk akár főzéshez, de kenyérre kenve is nagyon finom. A konfitált pulykamájhoz adjunk pirított kalácsot (érdekes kontraszt a roppanós, enyhén édes kalács és a puha máj), és ehhez is adjunk paprikalekvárt.
   
Jó étvágyat hozzá!

Max

2012. február 22., szerda

Makrélafilé ropogós bundában, pirított kifli burgonyával

Ropogós panír, ami nem szívja meg magát olajjal sütés közben. Készült már hasonló régebben, de az csak kukoricapehely darálékból készült. Ezt a darás verziót Szombathelyen tanultam a Tó vendéglőben. Itt egy helyi termék bemutatón voltunk, és a Séf, Hencsey Roland, ezzel a bevonattal készített csicsóka krokettet. Már akkor határoztam a kipróbálásáról, és most sikerült is. Sütöttünk a hal mellé még csirkecomb filét is, azon is jól állt a panír. Nem kell más, csak kukoricadarát és kukorica pelyhet (natúr corn flakes) egy késes aprítóban, fele-fele arányban megőrölni, majd a panírozásnál a zsemlemorzsa helyett használni. A halat leöblítettem, szárazra törölgettem, sóztam és megszórtam citromborssal. Ez egy kicsit elveszi hal ízét, gondolva azokra, akik nem lelkesednek az erősebb hal íznek. Panírozás után, forró olajban ropogósra sütjük.



Pár szó a köretről. Említettem hogy elmerülünk egy kicsit a magyar burgonyafajtákban, és megpróbáljuk a recepteket, ételeket és a hozzá illő burgonya fajtákat összehangolni. Az általam sokra becsült ZöldKampányban is hangsúlyt kap a szezonális és az ételhez illő zöldségek ajánlása. Elsőként a Somogyi kiflit próbáltam ki. Ez egy „A” típusú: salátának való, nem szétfövő burgonya. Héja sárga, hosszúkás, „kifli” alakú, belseje halvány sárga, ami sütéskor erősödik. Kihasználtam az alkalmat, és volt pár darab, francia saláta burgonyám is, azonos feltételekkel gondoltam elkészíteni, tesztelni.



Alaposan megmostam, és héjában, gőz felett megpároltam. Hagytam kihűlni, és felkarikáztam ~ 1 cm-s szeletekre. Megszórtam sóval, szárított petrezselyem zölddel és egy kis csili pehellyel. Serpenyőben kacsazsírt hevítettem, és abban ropogósra sütöttem mindkét oldalát. Mindkettőt megkóstoltam a sütés előtt és után is. Készítettem a párolt burgonyákból egy Tóth, tejfeles salátát is. Itt megpróbáltam azt, hogy viselkednek pár nap után, savas közegben.



Eredmény:
Francia, Franceline burgonya: a párolás után szét esett, édes lett, a szelet szét vált, és míg hűlt, egy kicsit megszürkült. Ez nem biztos, hogy a burgonya hibája, ezt okozhatja helytelen tárolás is, szerintem egy kicsit „megfázott”. Érdemes tudni, hogy a burgonyát télire hűtőházakba tárolják be (modern módon bevermelik), így megakadályozzák a csírázását és az egyéb minőségromlást. Ha viszont hidegebb a tárolás hőfoka, akkor a burgonya állaga megváltozik. De erről, és a helyes tárolásról még írni fogok, a Burgonyakutatási Központ szakemberei segítségével. A szeletek közepe krémes lett, így salátának nem tartom jónak, mert keverés közben szétesik, nem tartja meg a formáját.



Somogyi kifli: a párolás után roppanós maradt, színe erősödött. Bár a közepéről szelt karikák itt is kezdtek megrepedni, az állaga kemény maradt. Ízre zamatos, ropogós és jól bírta a sütéssel járó változást is. Vékony hája ropogós lett, így nem zavaró, hogy rajta maradt. A salátához meghámozva használtam, de jól tartotta az alakját, és a harmadik napon is „hersegett” még. Ha salátát akarnak készíteni burgonyából, mindenképpen javaslom a Somogyi kiflit, érdemes kipróbálni.

Max

2012. február 20., hétfő

Amerikai fánkok (donuts) sütőben sütve

A tömbházak, lakótelepi konyhák és esküdt, olajban sütés ellenzők részére. De ajánlom „csak úgy” kipróbálásra is, mert nagyon finom. Ellentétben az olajban sütött verzióval, ez még másnap is élvezhető, puha a tésztája. Készült régebben nálunk a sima kemencés fánk, de ez az amerikai verzió, Garffyka inspirációjára lett elkészítve. Arról, hogy miért lyukas az amerikai (rendőr) fánk, már régebben is írtam. De valahogy a praktikusságot leszámítva, az alakja is vonzó a fogyasztó társadalom részére. Az hogy a lyukon bedugott ujjunkról rágcsáljuk le, az még a felnőttek számára is alap. Tésztája a töltött kürtős kalács tésztája, annyit változattam csak, hogy sózott vajat tettem a tésztájába, így plusz só nem került bele. A tésztába tettem szárított citrus héjat, és vanília kivonatot.




Hozzávalók:
Tészta:

60 dkg liszt
2 dl langyos tej
10 dkg puha sózott vaj (vagy sima vaj és ahhoz 2 dkg só)
2 egész tojás
10 dkg cukor
3 dkg élesztő
1 teáskanál vanília kivonat, vagy egy csomag vaníliás cukor
1 evőkanál szárított citromhéj

Máz:

2 evőkanálnyi citromlé
15-20 dkg porcukor




A tészta hozzávalóiból puha lágy tésztát dagasztunk. Letakarva kelesszük 40-50 percet, langyos helyen (pl. 50 °C-ra előmelegített sütőben).
Gyengén lisztezett nyújtólapon, téglalap alakúra nyújtjuk (a szögletesre nyújtáshoz segédlet itt), majd kiszaggatjuk. Ehhez két különböző méretű szaggatót (vagy vékony poharat) használunk. Én most olyat használtam, ami 6 cm-s volt, a belsejét pedig egy 2 cm-s lyukasztóval böktem ki. Átraktam sütőpapírral bélelt sütőlapra, és letakarva pihentettem még. A belsejéből kilyukasztott darabokat nem gyúrtam össze, hanem azt is kisütöttem, mókás mini fánkok keletkeztek. 




Előmelegített sütőben, 180 °C-on, szép pirosra sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
A mázazáshoz a porcukrot a citrom levével kikeverjük, és abba mártsuk bele a fánkok tetejét. Tegyük egy rácsra csepegni, de tegyünk alá egy tálcát. Dekorációként színes cukordarával díszíthetjük.

Jó étvágyat hozzá!

Max

2012. február 17., péntek

Vendégposzt: Teknős zsemle

Meg is hoztam a következő vendégposztot, a teknős zsemléket. Ez van, ha a lány egy kicsit unatkozik. Pár napot itthon töltött a torka miatt, rátalált erre a formázásra, és én már csak a képet kaptam a Facebook üzenőfalamra, hogy kérek ilyet?


Igazából nem is a tészta fontos, bár előny, ha puha és rugalmas, hanem a forma. Ez a mennyiségű tészta 6 db, tenyérnyi tekihez elég. Az ehhez használt tésztánk, a pizza tészta, bár ebből készül a zsemle és a kifli is.


Tészta:

64 dkg liszt
32 dkg langyos víz
2 dkg élesztő
2 dkg só
2 dkg cukor
6 evőkanál olaj



Dagasszunk puha tésztát a hozzávalókból, majd letakarva kelesszük 30-40 percet. A megkelt tésztát 12 részre osztjuk, ebből hatot félre teszünk ez lesz a teste. A maradék hatot félbe vesszük, az egyik fele a fej, a másik felet, pedig négy részre, ezek lesznek a lábak. A fejnek félre tett darabokat megformázzuk hengernek, az eleje legyen gömbölyű, a végét lapítsuk le. Ehhez formázzuk hozzá a lábakat, majd a tetejére, a gömbnek megformált testet.


Nyomjuk rá a testet a lábakra, majd vagdossuk be a tetejét mintásra, és kelesszük 20-30 percet. Előmelegített, gőzös sütőben, 180-200 °C-n, 20-25  perc alatt süssük szép pirosra.

Jó étvágyat hozzá!

Kitty és Max

Inspiráció innen, köszönjük.

2012. február 15., szerda

Mandarinos-balzsamecetes sült cékla saláta

Cékla önmagában egy klasszikus, bár az ecetes salátán és a borscson túl nem nagy a felhasználási köre. Feltűnik még néha csokis sütemények dúsításaként, lekvárokban, csatnikban (chutney-ben) és krémlevesekben. De mi újság a sült céklával? A sütés hatására megváltozik az íze, kisimul, édesebb lesz és megjelenik benne a földes íz is. Nagyon szeretem, főleg ha nem a klasszikus vinaigrette-t, öntetet kapja, hanem egy narancsosat vagy mandarinosat. Mert szereti ám a déli gyümölcsöket a cékla. Nem kell az öntetben tocsognia, elég ha szépen körbevonja olyan csillogósra. Jól illik a sültekhez, a konfitált pulykamájhoz és a kacsazsíros kenyérhez. Ajánljuk a ZöldKampányba is.
Amikor a mandarint kicsavarjuk, és a levén kívül a rostjából is jutna bele, azt ne bánjuk, jó lesz ráharapni evés közben.



Hozzávalók:

6-8 ökölnyi cékla
2-3 teáskanálnyi só
olíva olaj (sima olaj jó hozzá, nem kell extra-szűz)

Az öntethez:

3-4 db mandarin/narancs/vérnarancs
2-3 evőkanál balzsamecet (tokaji aszúból készült jól illik hozzá)
1-2 teáskanálnyi só
őrölt bors
olíva olaj (lehetőleg ne domináns ízű legyen, inkább lágyabb, pl. a narancsos olíva olaj, vagy a dióolaj)




A céklákat mossuk meg alaposan, egy mélyebb sütőedényt béleljünk ki alufóliával. Erre ültessük a céklákat, szórjuk meg sóval és csurgassunk rá az olajból. Nem kell sok, csak éppen csordogáljon le a gumók tetejéről. Fedjük le alufóliával, tegyük be 170 °C-ra a sütőbe, és hagyjuk magára 1,5-2 órára. Nézzük meg egy villával, ha könnyedén beleszalad, akkor már megsült. Vegyük ki, és hagyjuk langyosra hűlni. Hámozzuk meg (érdemes felvenni egy gumi kesztyűt) és vágjuk harapható szeletekre.
Csavarjuk ki a mandarinok levét egy mérőpohárba és öntsük fel ugyanannyi mennyiségű olajjal. Adjuk hozzá a sót és a balzsamecetet, és keverjük jó alaposan össze. Akkor jó, ha egynemű és krémes az állaga. Kóstoljuk meg, és ha kell akkor adjunk hozzá cukrot ha édesebbre szeretnénk, vagy még egy kis ecetet, ha fanyarabbra szeretnénk.
Öntsük rá a langyos céklára az öntetet, keverjük össze és hagyjuk kihűlni. Ha tehetjük egy éjszakát pihentessük, jót tesz neki.

Jó étvágyat hozzá!

Max

2012. február 12., vasárnap

Gyors tiramisu (Tiramisu Quick)

Gyors tiramisu (Tiramisu Quick)

A tiramisu (olaszul tiramisù, tirameˈsu) olasz desszert, amely általában az alábbiakból készül: babapiskóta, feketekávé, mascarpone sajt, tejszín, cukor, marsala bor és kakaópor. A tirami sù olasz kifejezés átvitt értelmű jelentése „dobj fel”, ami a két koffeintartalmú összetevőre utal: a presszókávéra és a kakaóra.
A babapiskótát rövid időre beáztatjuk a kávéból, borból és cukorból készült lébe. Ezt követően mascarpone sajtból, tojásból, cukorból és tejszínből készült „zabaglione” nevű krémbe tesszük. A tetejét megszórjuk kakaóporral. Ez az édesség viszonylag újnak számít, csak az1980-as évek közepén terjedt el.
A tiramisu ma már nem csak az olasz, de mindenféle éttermek egyik legnépszerűbb desszertjévé vált. A recept különféle változatokban létezik, így torta, puding és egyéb desszertfélék is készülnek a kávé ízesítésű tejsodóból.
Forrás: Wikipedia.org



Kedvelt desszert, ám a Magyarországon népszerű változatában nyers tojást használnak. Ez sokakat visszatart, főleg a melegebb hónapokban a tiramisu készítésétől. Találkoztam már túrós verzióval, használták a különböző friss sajtokat és túrókat, de nem igazán népszerűek. A másik kategória, ahol „dobozos”, előre kevert porokat használnak fel. Ehhez különösebben nincs mit hozzá tenni, amúgy is a tasakos-dobozos késztermékek országa volnánk. Bár sosem értettem, miért lehet népszerű egy olyan instant, mű termék, aminek elkészítése ugyanannyi idő (vagy még egy kicsivel több), mint az eredeti verzió.



Készítettem egy expressz verziót, amiben nincs tojás.  Van benne viszont tejszín. Nem növényi habalap (nem kívánok márkát megjelölni), hanem igazi, zsíros állati tejszín. Tudom, most jönnek a fújozók, hogy zsír! De kérem, a növényi tejszín sem a csábos pillantástól keményedik ám meg. Aki tiramisut (vagy egyéb tejszínes készítményt, pl. gesztenyepüré) szeretne fogyasztani, az kérem, számolja bele, hogy ez áldozatokkal jár. Ez kérem nem light kivitel, itt van kalória, és ettől lesz finom.
Szóval tejszínnel készült és tiramisu piskótával. Nem babapiskótával, mert az nem ugyanaz. A babapiskótát arra tervezték, hogy könnyen elázzon, kevés folyadék hatására, így lesz egy pempőnk, amit a babáknak adhatunk. Ez viszont nem néz ki jól a tiramisuban, mert abba nem pempő kell, hanem kívül puha piskóta a kávétól, belül viszont roppanós. Ez a tiramisu piskóta az úgy nevezett savoiardi, ezt a tiramisu készítéséhez fejlesztették ki, és szerencsére itthon is kapható. Fontosak a jó alapanyagok, ettől kapunk egy csodás desszertet.

Hozzávalók, 6 személyre:

50 dkg masacarpone sajt
5 dl habtejszín
4 evőkanál porcukor
2 teáskanál (barna) cukor
3 evőkanál (16 g) habfixáló
1 evőkanál vanília kivonat vagy vaníliás cukor
2 evőkanál rum
3 adag, erős presszókávé
10-15 dkg savoiardi (tiramisu piskóta)

Kevés csokoládé reszelék, vagy kakaópor a díszítéshez

Főzzük le a kávét, keverjük bele a két teáskanálnyi barna cukrot, és tegyük félre hűlni. A hideg tejszínt lágy habbá verem, mikor kezd habosodni, hozzáadok 3 evőkanállal, porcukorral kikevert habfixálót. Nem kell kemény habbá verni, ez egy krém desszert. Ha kész a hab, tegyük egy kicsit félre. 
Keverjük ki a mascarponét a rummal és a vanília kivonattal krémesre. Több részletben adjuk hozzá a tejszínhez, és keverjük el benne. 



Készítsünk elő tálkákat. Az aljába kanalazzunk a krémből, erre tegyünk kávéba forgatott piskótát. Nem kell áznia a kávéban, csak beletesszük, átfordítjuk, és már tehetjük is a krémbe. Nem kell sokat tenni a piskótából, én személyenként két darabot tettem. A piskótára kanalazzunk még habot, és tegyük hideg helyre pihenni egy kicsit. A dekorálást csak tálalás előtt végezzük el.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Ha szeretnél kérdezni, keress meg a Facebook-on. 
Inspiráció: Gordon Ramsay



2012. február 10., péntek

Felnőtt lekvárok a Lekvárosháztól

Kóstoltam a Lekvárosház termékei közül, három felnőtt lekvárt. Miért felnőtt lekvár? Mert alkohollal készültek. Mindhárom különleges ízvilág, erősen Kaldeneker gondolatokkal. Aki ismeri a Gyurit tudja, hogy imádja a különleges ízpárosításokat. Ezek a különleges lekvárok pedig még pikánsabbak és tüzesek a hozzáadott alkoholoktól.


A lekvárok megvásárolhatóak a Lekvárosház honlapján és személyesen Kaldeneker Gyuritól is. A honlapon a hírek rovatban olvasható, hol és milyen rendezvényen vesz részt.


Azóta várok arra, hogy megkóstolhassam ezt a lekvárt, mióta először hallottam róla. A neve, az abból adódó vicces helyzetek, és mondatok már alaposan beharangozták. Tessék elgondolni, mikor a Gyurinak egy komoly szakmai rendezvényen kellett mesélni a lekvárról és kulturáltan kifejezni magát.
Miért?
Mert ez a Faszállítók lekvárja.
Na ezért. Mert ha véletlenül nem jól szótagolja vagy erősebben megnyomja az elejét.



Erdei gyümölcsök (málna, ribizli, szeder és meggy) és whisky. Kell ennél több? Mihez ettük? Füstölt csirkemellhez, és fánkhoz, de egy kanállal is lehet magában.
Ha Valentin napra szeretnél egy mókás ajándékot, akkor elárulom, ezt kerested. És nagyon finom!


Tequilás almazselé. Savanykás alma, menta, lime és Tequila. Egy kanálnyi tavasz. Friss és kicsit fanyar, de nagyon üdítő. Én natúr kecskesajthoz és füstölt csirkemellhez kóstoltam, és szerelemre is gyúltam. Remek ajándék azoknak, akik szeretik a különleges ízeket.


Feketeerdő dzsem: cseresznye, csokoládé, szeder és cseresznye pálinka. Nem édes, inkább pikáns,  emlékeztetve a névadó desszertre. Nem kell komplikálni, csak lágyra felverni egy adag (állati) tejszínt és egy pohárba rétegezni. Alulra egy kis lekvár, tejszín, arra egy kis kakaós morzsa és újra lekvár. Zárjuk le a sort egy kis tejszínnel és a tetejére egy kis kanálka lekvárt. Vigyázat, függőséget okozhat!


Csodálatos gasztró ajándék, főleg ha írunk mellé egy kis instrukciót, mit tegyen vele a megajándékozott. (A lekvár címke hátoldal üres, oda lehet írni) Még nem késő, ha ügyesek vagyunk Valentin napra be tudjuk szerezni.
A Lekvárosház és én is ott vagyunk a Facebook-on, ott is olvashatsz ötleteket, és hírt kapsz az újdonságokról. Keress meg és ajánlj minket.

Max

2012. február 8., szerda

Vendégposzt: Nutellás kalács

Vendég recept. Na jó, nem is annyira vendég, hiszen a receptet Kitty, a lányom készítette. Ő dolgozta ki, próbálta le (többször is), és írta meg. Könnyen elkészíthető és nagyon finom sütemény:



Nutellás kalács

Hozzávalók:
-        4 tojás
-        20 dkg (por) cukor
-        1 dl meleg víz
-        1 dl olaj
-        1 teáskanál sütőpor
-        30 dkg liszt
-        3 evőkanál nutella
-        Vaj és liszt, a sütőforma kikenéséhez

Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt kb. 180°-ra
Válasszuk szét a tojásokat: a fehérjéből verjünk habot. A sárgáját a cukorral fehéredésig, habosra keverjük, majd hozzácsorgatjuk az olajat és a meleg vizet. Ha ezzel megvagyunk, hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, és végül beleforgatjuk a tojáshabot úgy, hogy közben ne törjük össze. Ha minden rendben ment, egy sűrű masszát kapunk.



Én a kalácsot magát apa kenyérformájában szoktam sütni. A massza felét kivajazott, kilisztezett formába öntjük, majd a 3 kanál (kenhető állagú) nutellát szépen eloszlatjuk a tetején, utána a tészta másik felét is ráöntjük. Szépen eligazítjuk, hogy nagyrészt ne látszódjon ki a nutella. Alufóliával letakarva 40-45 percet sütjük, majd még 5-10-et fólia nélkül, kicsit magasabb hőfokon.
Ha megsült, szedjük ki a formából, de egy kicsit hagyni kell hűlni, utána, pedig huss, volt-nincs J

Elkészítése (sütéssel együtt) kb. 1.5 óra, de kezdőknek sem okoz nagy problémát az elkészítése. Jó étvágyat J

Kitty és Max

2012. február 6., hétfő

A Hercegnő koronája kalács

Kaptam megint egy nagyon kreatív formázási módhoz egy linket. Annyira megtetszett, hogy azonnal el is készítettem. Nem kell hozzá más, csak egy plasztik kártya és egy kis, hegyes kés. A kártyát alaposan elmostam, és leszárítottam.
 Nem csináltam nagy tésztát, a mini kürtös kalács tésztát feleztem el, egy kicsivel több élesztőt tettem bele. Így lett nyolc szép korona.
Lehet ajándék a közelgő Valentin napra, vagy ehető tojás fészek húsvétra. A tésztát ízesíthetjük nyugodtan, az eredeti ánizsos volt, én fehérborban érlelt, szárított citrus héjat tettem bele.




Hozzávalók, 8 darabhoz:

30 dkg sima liszt
5 dkg puha, sótlan vaj
5 dkg cukor
1,5 dkg friss élesztő
1 tojás
1 dl langyos tej
1 evőkanál ízesítő (ciromhéj, mézes fűszer, ánizs, fahéj, narancsolaj..)

A lekenéséhez egy kevés felvert tojás, a szórásához porcukor



Puha, rugalmas tésztát dagasztunk, majd letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük. Borítsuk gyengén lisztezett nyújtólapra, és vegyük 8 egyforma részre. A darabokból formázzunk gombócokat, majd letakarva kelesszük 20-25 percet. 



Tegyük a gombócokat egy kemény felületre, és a plasztik kártyát négyszer nyomjuk bele, csillag alakban, annyira hogy érezzük, hogy átvágtuk a tésztát. A bevágott tésztákat tegyük a sütőpapírral bélelt tepsire, és a hegyes késsel hajtogassuk ki a csillag csúcsait, majd fordítsuk ki.



Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra, a koronákat közben kenjük le felvert tojással. 



Tegyünk a sütő aljába, egy hőálló tálkába vizet, és süssük szép pirosra a koronákat. Mikor megsültek, vegyük ki, és még melegen szórjuk meg porcukorral.





Jó étvágyat hozzá!

Max (a Facebook-on is!)

2012. február 5., vasárnap

Beszéljünk róla: Burgonya, miért a hazai?

Burgonya. A magyar konyha egyik alappillére, mégsem tudunk róla sokat. Találkozunk a boltok polcain, ahol a betűjeles információkon kívül sok információnk nincsen.

A típus: salátának való, nem szétfövő burgonyák

B típus: főzni való, nem szétfövő burgonyák

C típus: sütnivaló, enyhén szétfövő burgonyák

 De ez a kategorizálás egy kicsit egyszerű. Nem csak ez alapján kell választanunk. Fontos a keményítő tartalom és az is, hogy pontosan mire is akarjuk használni. Nézzük mindjárt azt a megoldást, hogy a főzés után a burgonyát sűrítésre akarjuk használni. Ebben az esetben olyan burgonya kell, ami főzhető, de magas keményítő tartalma legyen, és kellőképpen „essen szét” főzés közben.
 Abban sem lehetünk biztosak, hogy magyar burgonyát rejt a zacskó. Vizsgáljuk meg egy kicsit jobban a magyar burgonyákat. Szeretnénk egy kicsit a burgonyákat egy kicsit jobban megismertetni. 



Szeretnénk ezzel együtt csatlakozni a ZöldKampányhoz, segítve ezzel is a zöldségek felhasználhatóságát és megismerését. Kövesd a ZöldKampányt a Facebook-on is.

Megtalálni a fajtákhoz legjobban illő receptet, a szezonalitás figyelembe vételével. Kezdjük mindjárt azzal, hogy egy kicsit átvizsgáljuk a magyar burgonyát a szakemberek szemszögéből:

Burgonyahelyzet:

A mai magyar burgonyakínálat alapján nehéz elképzelni, hogy régen létezett jó minőségű burgonyánk, még nyugatra is exportáltunk belőle.
Sokan gondolnak nosztalgiával a piacok egykori sztárjaira, a rózsakrumplira és társaira. Felmerül a kérdés, hová tűntek ezek?
Valójában „Rózsa” nevű fajta csak a piaci ártáblákon létezett: minden piros héjú fajtát így hívtak, mint például a híres Gül babát.



A hagyományos burgonyafajták eltűnése az 50-es években kezdődött. Mint sok más növény esetében, itt is korábban ismeretlen betegség fellépése volt a kiváltó ok: újvilági vírusok kerültek be a Kárpát-medencébe, amelyeket a levéltetvek terjesztettek, és néhány év alatt jelentősen leromlott a burgonyaállomány. Volt néhány év, amikor burgonyaimportra szorult az ország. 
Ekkor fordult a figyelem a Nyugat-Európában bevált fajták felé, ekkor lett első számú kedvenc a Desirée. Legfontosabb pozitív tulajdonságaként az hozták fel, hogy jól bírja a gépi betakarítással együtt járó megrázkódtatásokat (például nem szürkül a húsa), így karrierje megállíthatatlan lett.
Egy dologgal viszont nem számoltak az akkori szakemberek. Nyugat-Európa fő burgonyatermő vidékein, azaz Normandiában és Németalföldön az uralkodó nedves óceáni klíma a vírushordozó levéltetvek számára sokkal kedvezőtlenebb, így a vírus sem terjed annyira. Tehát az onnan származó fajták, mint a Desirée is, ugyanúgy nem rezisztensek a vírussal szemben, mint a korábbi fajtáink, hiszen az ottani termelőknek ez a tulajdonság nem is fontos. Nálunk viszont e fajták legfeljebb 2 éven keresztül lennének termeszthetők megfelelő eredménnyel és jó minőségben.

Mindezek ismeretében már érthető, hogy az eleinte onnan importált, de aztán évtizedeken keresztül nálunk megtermelt vetőburgonya, a vírusok folyamatos jelenléte mellett, miért romlott le a jelenlegi, inkább takarmánynak nevezhető minőségi szintre.

Nem elhanyagolható persze a termesztés módja sem: a burgonya a csapadékos, hűvös klímát szereti. Laza talajban jobban fejlődnek gumók, de az alföldi forró homokon akkor sem lehet jó minőséget előállítani, ha a nálunk elengedhetetlen öntözést megoldják. (Tehát a „homoki” származással nem kellene dicsekedni az árusoknak, inkább titkolni kellene azt.) 
Magyarországon jó minőségű burgonyát alapvetően tehát kétféle módon lehet termeszteni: vagy évente kell a vetőburgonyát importálni, vagy a vírusok támadását sikerrel leküzdő (rezisztens) fajtákat kell termeszteni.
Keszthelyen működik Magyarország „hivatalos” burgonyaügyi intézete, a Pannon Egyetem Burgonyakutatási Központja. Amellett, hogy mintegy 500 régi fajta génállományát őrzik, termesztési tanácsadással, és nem utolsó sorban új fajták nemesítésével foglalkoznak.

Bár sóvárogva gondolunk arra a bizonyos 500 génállományra, ezek egyszerű szaporítása nem megoldás, a vírusok néhány év alatt legyengítenék a fogékony fajtákat. Míg a filoxéravész pusztítása után az akkori szőlőfajták értékeit jórészt meg tudták őrizni oly módon, hogy a filoxérának ellenálló alanyokra oltva telepítették őket újra, a burgonya esetében ez nyilván nem járható út.
Nem marad más hátra, mint új, rezisztens fajták nemesítése. Ennek érdekében az intézetnél a hatvanas években Amerikából hozattak a vírusnak ellenálló, vad burgonyákat és az értékes akkori magyar fajtákat ezekkel kezdték el keresztezni. 



Ahogy az intézet igazgatója, Dr. Polgár Zsolt elmondja, a több évtizedes munka eredményeként mára az intézet 12 olyan új fajtával rendelkezik, amelyek ellenállóak a nálunk előforduló legfontosabb burgonyabetegségekkel szemben. A fajták mindegyike kiváló étkezési minőségű, ráadásul magas termőképességű burgonya. Több éven át termeszthetők vetőgumó csere nélkül (ami a termelőknek komoly költségmegtakarítást jelent, a jó minőségű import vetőburgonya a termelési költségek felét is kiteheti). Mind héj- és hússzínben, mind, ami igazán fontos, felhasználási típusban, tehát saláta, főzni és sütni való minőségben megfelelő választékot biztosítanak. Minden tekintetben képesek felvenni a versenyt azokkal a külföldi fajtákkal, melyek, amíg hazai fajta nem állt rendelkezésre, méltán váltak közkedveltté nálunk.

Az új hazai fajtákat egyelőre a megszokás és a bebetonozott kereskedelmi szokások miatt elsősorban a kis és közepes termelők termesztik. Néhányuk a bevezetésük óta eltelt néhány év alatt kiváló ízük és konyhai jellemzőik miatt hamar kedvelté váltak azok körében, akiknek volt alkalmuk megismerni őket. Ilyen fajta például a Hópehely, a Balatoni rózsa, a Katica, vagy a Démon.
Sajnos a termelők nagy része fél tőle, hogy a fenti neveket nem ismerő fogyasztó inkább a már évtizedek óta ismert „dezirét" vásárolná, meg hát különben is egyszerűbb a robusztus, géppel jól betakarítható fajtával foglalkozni, ezért ha nem akar gyenge szaporítóanyagot használni, inkább importált Désirée (vagy más) vetőburgonyát használ a hazai klímára kinemesítettek helyett.

A burgonyákat és a megismertetéshez szükséges információs hátteret a keszthelyi Burgonyakutatási Központ biztosítja. Burgonyakutatas.hu

Érdekes írás a Bűvös szakácsnál a fajtákról és egy kóstolóról.

Burgonyát az asztalra!

Max

2012. február 1., szerda

Paprikalekvár

Csodás piros színe, édes íze és zselés állaga arra készült, hogy a kenyerünkre kenjük és kényeztessük magunkat. Nem sós, inkább édes a vajas kenyérrel hihetetlen párost alkot. Jobb lenne a nyáron termő, magyar fűszerpaprikából készülne, de mivel elfogyott az ősszel beszerzett, így a most kapható, marokkói, de nagyon jó minőségű paprikából készült. A sült paprika íze megváltozik, a tokaji aszúból készült borecet pedig egy pikáns mellékízt ad a lekvárnak. Én barna és nyírfacukorral készítettem, de természetesen sima cukorral is elkészíthető.  
Ebből a mennyiségből ~ 5-6 db, 250 ml-es (tormás) üveggel lesz.



Hozzávalók:

1,5 kg piros, édes paprika (jelen esetben kápia)
0,2 kg barna cukor
0,2 kg nyírfacukor vagy dextróz
1 tasak (25 g) Dzsemfix Extra 2:1
1-2 evőkanál tokaji aszú borecet
½ citrom leve
egy csipet só

A paprikákat megmosom, egy papírtörlővel szárazra törlöm és egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom. Közepesen meleg sütőben ~170 °C-on, megsütöm. Addig sütöm, míg a paprika külseje kezd megbarnulni. Tegyük félre egy kicsit hűlni.
Húzzuk le a külső vékony héját, és vegyük ki a magházát és a magokat. Nem baj, ha marad benne pár mag, ezzel is erősítjük a rusztikus lekvárt.



Egy nagyobb lábosba tegyük, és bot mixerrel pürésítsük össze. keverjük hozzá a cukrot, a sót és a Dzsemfixet. Keverjük össze jól, adjuk hozzá az ecetet és a citromlét, majd közepes lángon forraljuk fel. Kevergetve főzzük pár percet, majd még forrón kanalazzuk az előkészített, sterilizált üvegekbe. Forrón tekerjük rá a tetőt, és legalább 5 percre fordítsuk fejre, így a forró lekvár csírátlanítja a tetőt.
Hagyjuk kihűlni, majd hűvös helyen tároljuk, de felbontás után mindenképpen tegyük hűtőbe, hiszen nem használtunk tartósítószert.

Jó étvágyat hozzá!

Max

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin