A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kérdés-válasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kérdés-válasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 23., hétfő

Kovászolt „suli” rúd


Kovászolt „suli” rúd

Egyre több olyan problémával találkozom, hogy az emésztőrendszernek problémát okoz a (túlzott) élesztő használat. Kérdeznek (akár a Facebook-n is) és kérnek tanácsot, hogy lehet szabályozni az élesztő használatát.
Ez gyakran inkább a „multik” péksüteményeire, kenyereire vonatkoznak, ahol nem csak az élesztő a probléma forrása, hanem a térfogatnövelő szerek használata is. Bevett szokás volt, hogy az élesztő mennyiségét megnövelve, a tészta térfogatát is megnövelték, majd erre születtek a különböző térfogatnövelők. Hiszen a zsemlét, kiflit és a többi pékárut nem a súlya alapján veszünk, mint például a kenyeret, hanem darabra. Minél kevesebb a termék súlya, annál nagyobb a haszon.



A megoldást még mindig a házi sütésben, a kontrollált alapanyagok felhasználásában és a hagyományos technológiák használatában látom. Ilyen a kovász használata. Hívjuk még öregtésztának is, bár az egy kicsit másabb technológia. A kovász, egy hosszan érlelt, kevés élesztőgomba tartalmú készítmény, hivatalos megfogalmazás szerint:
A kovász előtészta, amely lisztből, vízből és élesztőből áll. Főleg kenyér előállításához használják.
Célja: Az élesztőgombák elszaporítása, miáltal nagyobb lesz a lazító hatása.
A savtermelő mikrobák elszaporítása, ezáltal az íz és az aroma kialakítása.
A fehérjék duzzadásának elősegítése.
Kis sikértartalmú vagy gyenge sikérminőségű lisztek esetében kis kovászt, erős, szívós sikérű lisztek esetében nagyobb kovászt kell készíteni. Így a gyenge sikérrel rendelkező liszt esetében kisebb mértékű lesz a fehérjebomlás, a szívósabb sikérrel rendelkező liszt esetében a nagyobb mértékű fehérjebomlás kedvezően befolyásolja a liszt mechanikai tulajdonságait. Érési idő:
rövid 3–4 óra, süteményeknél;
közepes 6–8 óra, búzakenyereknél;
hosszú 16–20 óra, rozskenyereknél.
Forrás: Wikipédia

Az idő, ami alatt a kovász kialakul, fontos tényező. Kipróbáltam már a 60 órás kovászt is, de megvallom őszintén, azon kívül, hogy macerásabb volt, mint a 12-18 órás kovász, nagy különbséget nem tapasztaltam. Reggel elkészített kovásszal, aznap este már csodás dolgokat lehet készíteni, mint például ezt a szendvics bucit.



Hozzávalók 12 db-hoz:

Kovász:

18 dkg rétesliszt
20 dkg langyos víz
0,5 dkg friss élesztő, vagy negyed kávéskanálnyi szárított

Keverjük össze a vizet az élesztővel, és szitáljuk át a lisztet. Keverjük hozzá a vízhez, és dolgozzuk össze. Nem kell nagyon, csak annyira, hogy ne legyen csomós. Fedjük le, és tegyük a konyhába (vagy bárhová, ahol nincs útban) félre, csak arra figyeljünk, hogy szobahőmérsékleten és huzatmentes helyen legyen (pl. a sütő), és hagyjuk pihenni 12-16-18 órát.

Tészta:

45 dkg sima (kenyér) liszt
28 dkg langyos víz
1 dkg friss élesztő, vagy egy mokkáskanálnyi szárított
2 teáskanál só
az előzőleg elkészített kovász

A kovászhoz keverjük hozzá a vizet és az élesztőt. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a sót, és a kovász keveréket. Dagasszunk belőle lágy, rugalmas tésztát. Szórjuk meg a tetejét liszttel, takarjuk le, és kelesszük langyos helyen 40-50 percet.



Gyengén lisztezett nyújtólapra borítsuk, és gyengéden formázzuk kör alakúra. Osszuk 12 egyforma cikkre. És azokat formázzuk gombóc alakúra. Ezeket, a gombócokat aztán egyesével sodorjuk ki, mint gyermekkorunkban a gyurmakígyóval tettük. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük két részletben. A sütőt melegítsük elő, 200-220 C-ra, (~25-30 perc) addig takarjuk le a bucikat. Sütés előtt kenjük meg hideg vízzel, és a sütő aljába is tegyünk egy tálkában forró vizet. Süssük szép ropogós pirosra, majd amikor kivesszük, akkor is kenjük meg vízzel. Rácsra szedjük, és úgy hagyjuk kihűlni. Változatosabbá tehetjük, ha a tészta lisztmennyiségének 20%-át kicseréljük rozs, kukorica vagy tönkölybúza lisztre. Készíthetünk rozsos kovászt is, csak akkor egy –két kanálnyival több vizet tegyünk a kovászhoz.

Jó étvágyat hozzá!

Max 

2011. december 29., csütörtök

Beszéljünk róla: csokoládé olvasztása, temperálása

A csokoládé olvasztása, temperálása

Beindult, vagyis inkább újraindult a bonbon-praliné készítése nálunk. Régebben a gőz feletti olvasztással készítettünk csoki bevonatot, de most kaptam egy ilyen kis helyes, csokoládétemperáló készüléket. Kezdetleges megoldás, a gőzöléses módszernél viszont sokkal jobb. Hátránya, hogy nincs fokozat állítási lehetősége, csak ki és bekapcsolás, ezért itt szükség van egy maghőmérőre, a pontos hőfok eléréséhez és betartásához. Maghőmérőt vásárolni lehet a web áruházakban, vagy mondjuk az online aukciós piactereken, a Vaterán, 3 e Ft-s kategóriában, tegnap hat ajánlat is volt, ezt postaköltséggel együtt értem.



Miért van szükség a csokoládé temperálására?

Ezzel a módszerrel lehet előkristályosítani a kakaóvajat a csokoládéban, ettől lesz szép fényes és roppanós a csokoládé bevonat, és így jön ki szépen a formából. Fontos tudni a felhasználandó csokoládé ideális temperált hőfokát, hiszen ebben a tartományban az ideális a csokoládé állaga. Minden esetben 40-45 °C-ra melegítjük, és onnan hűtjük vissza a szükséges hőfokra.
Étcsokoládé: 31-32 °C
Tejcsokoládé: 29-30 °C
Fehér csokoládé: 28-29 °C
Miközben dolgozunk, elkerülhetetlen az, hogy a csokoládé visszahűl. Ekkor már nincs szükség az újra temperálásra, csak tartsuk a csokoládét az ideális hőfokon.

Hogy lehet temperálni a csokoládét?

Házi felhasználásnál három egyszerű módszert használunk.
  1. Temperálás oltásos módszerrel:
Itt használhatunk pasztillát, forgácsot vagy darálékot. A felhasználandó csokoládé mennyisége 65-75 %-át olvasszuk meg, majd keverjük hozzá a maradék csokoládét úgy, hogy közben nem melegítjük az alapot. Folyamatos keveréssel hűtsük vissza a kívánt hőfokra, eközben az utólag beletett csokoládé teljesen felolvad, a massza sima, fényes lesz. Használatra kész, dolgozhatunk vele.


Fotó: Farkas Vilmos blogja

  1. Temperálás hűvös felületen, márványon:
Olvasszuk meg a csokoládét, ha megolvadt, akkor öntsük a márványlapra a 2/3-át, és folyamatosan mozgassuk a márványon, így dolgozzuk át. Öntsük vissza a folyékony csokoládéhoz, keverjük össze jó alaposan, és máris feldolgozható hőmérsékletű anyagot kapunk.


Fotó: Desszert.eu

  1. Temperálás mikrohullámú berendezésben:
Tegyük a csokoládét egy hőálló tálba, és kezdjük el olvasztani a mikrohullámú sütőben 800 W-on. 15-20 másodpercenként vegyük ki és keverjük át a masszát, majd tegyük vissza. Folytassuk egészen addig így, míg már csak pár apró darabot látunk a masszában, mai nem olvadt meg. keverjük teljesen simára, és felhasználásra kész a masszánk.
Az így előkészített masszával már neki is láthatunk a munkának, márthatunk, vagy készíthetünk hüvelyeket, bonbon alapokat, amit aztán betölthetünk valami ízletes krémmel.
Fontos tanácsok:
A temperáláshoz mindenképpen aprított csokoládét használjunk, az könnyebben olvad. Ez lehet lencse, pasztilla, darált vagy reszelt csokoládé, de ha egy vágólapon késsel felaprítjuk a csokoládét, az is tökéletes.
Ha táblás csokoládéból dolgozunk, azok már eredetileg temperálva vannak, azt könnyebb felhasználni, bár gyakorlásképpen érdemes azt is temperálni.
Ha zsiradékkal akarjuk a csokoládét erősíteni, az vagy vaj, kakaóvaj vagy kókuszzsír legyen. Ezek keményebbé teszik a csokoládé alapot, és fényesebb lesz tőle a bevonat, de vigyázzunk, nehogy túlzásokba essünk.

Jó csokoládézást!

Max

Infó: a Callebaut csokoládé hazai forgalmazója, Desszert.eu és Farkas Vilmos (Zila cukrászda)

2011. november 27., vasárnap

Beszéljünk róla: Vaj vagy margarin 1.

Nagy kérdés, ami megosztja a felhasználókat és fogyasztókat is. Beszélnünk kell róla, mert nem minden világos, és a reklámok alaposan félrevezetik a vásárlókat. Ahhoz hogy teljes képet tudjunk alkotni, azt gondolom, több oldalról is meg kell vizsgálni ezt a kérdést. Több részletben szeretném a véleményeket közölni. Az első akit megkérdeztem erről a témáról, az Árvai Krisztina táplálkozási szakértő, a Rita konyhája egyik szerkesztője:


Margarin vagy vaj


Napi szinten megy a vita: együk a margarint vagy ne együk, hiszen a tévében, az újságokban annyi szépet és jót mondanak róla. Így karácsonykor főleg dömpingáru, hiszen jön sütemények ünnepe, és igen, margarinnal olcsóbb sütni. Én tömören azt mondanám: az emberek többsége azért fogyasztja a margarint, mert ennek jobb a marketingje. Illetve a margarinnak van, a vajnak meg nincs.
A margarinból lehet venni simát, tejszíneset, sózottat, édesítettet, kalória csökkentettet, szívbarátot, kerek dobozost, szögletes dobozost, szép fóliába csomagoltat.....mintha Gombóc Artúr csoki választékát sorolnám.
Vajból pedig? Boltit vagy házit, a feldolgozástól függően zsírosabbat vagy nem annyira zsírosat, esetleg a tehén fajtájától és elfogyasztott táplálékától függően sárgábbat vagy fehérebbet.

Margarin


Margarin (a kép innen, köszönjük)

Alapvető probléma, hogy a margarint fogyasztók nagy százaléka sajnos nincs tisztában azzal, hogy valójában mit használ nap, mint nap. Nem mindenkinek egyértelmű, hogy a margarin nem tejből van. Nézzük, miből állítják elő a margarint: növényi zsírok, olajok, emulgeálószerek, színezék, ízesítő aroma, só, eltarthatóságát biztosító adalékanyag, némelyikben tejpor, tejsavópor, hogy „vajasabb” íze legyen. Tartalmazhat hozzáadott vitaminokat, amelyek sosem tudnak olyan mértékben hasznosulni, mint természetes társaik.
Hazánkban a napraforgó-, repce-, szója-, kukoricacsíra olaj, illetve a pálmamag és pálmaolaj a margaringyártás legfőbb alapanyaga. A margarint eredetileg III. Napóleon idején találták ki, a cél az volt, hogy a katonáknak és a szegény néprétegnek legyen mit enniük Párizs ostroma alatt. Margarin fogyasztását kifejezetten testsúlycsökkentésre, illetve koleszterinmentessége (növényi zsiradék) miatt javasolják. De mi van azzal a margarinmennyiséggel, amit nem a kenyérre kenünk? Ha csak annyi margarint fogyasztanánk, amennyit reggel a kenyerünkre teszünk, nem lenne semmi gond. De margarint tartalmaz a keksz, a ropi, a félkész ételek, mélyhűtött pékáruk, leves porok, pizzák, gyorséttermi ételek, és az éttermek is használják az ételek készítéséhez. A margarinban található transzzsírok biológiailag kifejezetten károsak, érelmeszesedést okoznak és rákkeltő hatásúak. A margarinok gyártása folyamán nem tudják teljesen nullára csökkenteni a káros zsírok mennyiségét. Veszélyességüket az is bizonyítja, hogy számos országban törvényileg minimalizálták a megengedett mennyiséget a termékekben, New York város pedig betiltotta az éttermekben a főzőmargarinok használatát. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint maximum 2 gramm transz-zsírt lehetne fogyasztani. Egy ebédre elfogyasztott nagy adag sült krumpli már 6-8 gramm káros zsírt is tartalmazhat. 

Szerintem ez elgondolkodtató! Mint mindig, itt is a mennyiségekkel van a baj. Hogyan tudnánk a margarinfogyasztásunkat minimalizálni? A legegyszerűbben azzal, ha nem fogyasztunk feldolgozott élelmiszereket.

Vaj

Vaj (a kép innen, köszönjük)

A vaj az emberiség egyik legősibb, állati zsiradékból, tejből és tejszínből készített élelmiszere. Hazánkban elsősorban tehéntejből készül, emiatt tejfehérje-allergiások számára nem javasolt. A vaj legalább 70-80% tejzsírt tartalmaz. A tejben lévő, zsírban oldódó A-, D-, E-vitaminok, illetve a rákellenes konjugált linolsavak találhatók meg benne természetes állapotban. Könnyen emészthető zsiradék, ezért gyomor és nyombélfekélyes betegek is fogyaszthatják. Mivel a vaj állati zsiradékot tartalmaz, ezért koleszterin is található benne. 10 gramm vaj 23 mg koleszterinterhelést jelent. Viszonylag magas a kalóriatartalma, ezért mindenképp visszafogottabb fogyasztását javasolnám.

Margarin vagy vaj? 
Ha margarin, akkor jobb minőségű, ha vaj, akkor mennyiségileg kevesebb legyen. De ne essünk abba az illúzióba, hogy ha a reggeli kenyeret margarinnal kenjük, azzal már mindent megtettünk az egészségünkért.
Ha a nap többi étkezése nem mondható változatosan táplálónak, hiába fogyasztjuk a kalória csökkentett és koleszterinmentes „egészséges” margarint, táplálkozásunk nem lesz egészségesebb.

Árvai Krisztina
Ritakonyhaja.hu Táplálkozási Tanácsadója
Kikka és Max

2011. november 11., péntek

Beszéljünk róla: tésztaformázás, szögletesre nyújtás

Több kérdés és kérés érkezett a mini kürtős kalács receptjéhez. A receptben szerepel, a nyújtsuk, formázzuk szögletesre/téglalapra. 
Készítettem egy kis képes leírást, én hogyan formázom a kerek tészta halmot viszonylag szögletesre. Azt gondolom, így egyszerűbb bemutatni, mintha leírnám.

A tészta szögletesre nyújtása, lépésről lépésre:




A dagasztott, megkelesztett tésztából, gyengén lisztezett nyújtólapon formázzunk egy kerek halmot.




Nyomjuk a sodrófát a halom közepébe, előttünk, keresztbe.




Nyomjuk bele, erre merőlegesen a sodrófát a tésztába, így kapunk egy kereszt alakot.




A sarkokon lévő ki kiemelkedéseket nyújtsuk kifelé, így kezd kialakulni a forma.




Mind a négy sarok kinyújtása után a tészta szögletesre nyújtott lett.




A téglalap kialakításánál az egyik oldalt nyújtjuk jobban, a szögletesnél egyformán formázzuk.

Remélem ezzel a kis képes leírással segítettem a tészta formázás megkönnyítésében.

Jó gyakorlást és sok finom falatot!

Max

2011. május 21., szombat

Megnyitott a BAB! (Balatoni Autentikus Biopiac)

Május 20-án ünnepélyesen is megnyitotta kapuit a gyenesdiási BAB: balatoni halak, helyi és környékbeli termelők portékái! A Balatoni Autentikus Bio- és Látványpiac regionális jelentőséggel bíró turisztikai vonzerőt is növelő beruházás. A piacon fedett és nyitott elárusítóhelyek épültek, melyek szezonálisan, napi nyitva tartással egységes környezetbarát faházakkal kerültek kialakításra, ahol helyet kapnak egyebek között az egyedülálló halpiac, zöldségtermékek, juh termékek, kézműves és iparművész dísztárgyak.


Mit találunk/találtunk:
- pálinka házikót, kóstolási lehetőséggel (fizetős), prémium márkákból is. Van kürtös kalácsuk is. Finomak
- langalló (kenyérlángos), helyben készített tésztából, kemencében sütve Finomak.
- Mangalica termékek, pecsenyék, hurka kolbász. (Ismerős kóstolta, finomak)
- Halas. Teljes profillal, friss és sütött hallal csak június elejétől üzemel, de a megnyitóra sütött keszeg nagyon finom volt.
- Láttunk: őstermelőket szép áruval, mézest és mézeskalácsost, rongybábost és kerámiást.

Hol található?
Gyenesdiáson, Madách utcában, a nagy strand és a Bringatanya közötti területen. És ha a piacozásban megfáradtál vagy meleged van, szeretettel várunk frissítőre vagy egy adag fagylaltra.
Max

2010. október 31., vasárnap

Miért is?

Karácsonyi sütés-főzéshez kellék bevásárlás Ausztriában. Árak és márkák vizslatása közben sok-sok eltérés. A távolság kb. 100 km, tőlünk, de ha valakinek erre van dolga, akkor érdemes körülnézni. A különbségek még mindig nagyok, ezért azok közül hoztam egyet:


Bal oldali: Magyarországon forgalomban lévő kiszerelés, 6 lap, 10 g, ~ 265 Ft (44,2 Ft/lap)

Jobb oldali: Ausztriában forgalomban lévő kiszerelés, 12 lap!, 20 g, 1,19 € (kb. 335 Ft /280 Ft-€ árfolyammal), (28 Ft/lap), és ez az ár az Unimarktban található, ami nem a legolcsóbb kategória.


Miért?

- más kiszerelésben, ugyanazzal a gyártói kóddal
- szinte dupla áron
- ugyanazt?

Psszt! Ugyanott Ruma márkájú lapzselatin, 12 lapos 0,99 € (277 Ft, 23 Ft/lap)

És egy olyan, de olyan Intersparban jártam, de erről később mesélek még.

2010 Magyarország-Ausztria

Max

2010. május 14., péntek

Marha jó?! Vásárlói anomáliák.

Olvasom Fűszeres Eszter bejegyzését, ahol UP cikkére hívja fel a figyelmet. Elolvastam, és mélyen egyetértek az írással. Nem is ezt szeretném elemezni, megtették ezt alaposan a kommentelők. Inkább kanyarodnék a húsok irányába egy kicsit. 
Többször is leírtam már, mennyire sajnálom, hogy a régebben oly híres magyar marhahús, hogy elértéktelenedett és tűnt el a húsos pultokról.
Erre a minap mit látok? Az értéktelen, megkérdőjelezhető termékeket forgalmazó multi, mit szerzett be nekünk?

Ír marhahúst! Ez nem akármi ám. Hiszen a főzős csatornák angol készítésű műsoraiban, szinte remegő hangon beszélnek a csúcs séfek az ír marha húsról.

De nyilván nem egyről beszélünk, vagyis nem azonos kategóriáról. Mert ott biztosan nem az 1499 Ft-ért megvásárolható friss (ír) marha lapocka, (csont nélkül) terméket használják.
Két kérdés vetődött fel bennem, mikor megláttam az ajánlatban a már visszatérőnek számító húsokat.

- Az első: mennyibe kerülhetett ez a hús (és a többi hasonló, mert előtte lévő időszakban már kapható volt többféle alkatrésze az ír marhának), ha a logisztika költségeket (és csak azt) számolom le belőle. Miután azért nem itt van a szomszédban, és ide kellett juttatni. Tudom hogy ha valamiből sokat veszünk az olcsóbb, amit már jól megtanultunk a kínai ipar és kereskedelem jóvoltából.

- A második: tényleg nem tehetünk semmit a polcokat és életünket elárasztó kétes minőségű termékek ellen?

Az hogy a magyar ipart és kereskedelmet hogy teszik tönkre napról napra, azt látjuk, érezzük és tapasztaljuk, nap mint nap. De könyörgöm ezt sok vacakot mi esszük vagy használjuk!

Nem azzal van bajom, hogy a vásárló réteg megkóstolhatja az ír marhát. Ez jó, hiszen mint ahogy UP is leírja a cikkében, hogy milyen a magyar termékek minősége, meg kell adni azt a lehetőséget, hogy más alternatívák is legyenek a fogyasztó számára.

Az a gondom, hogy nem tudom ezek a termékek milyen minőségűek? Beszélhetünk itt a kínai fokhagymáról, a szlovák tejről vagy a lengyel piskótáról.

Vegyük csak mindjárt alapul a beazonosíthatóságot. Mindenki tudja, ismeri hogy kb. egy terméken minek kell szerepelnie. A csomagolás, a szavatossági idő, a gyártó és még sok-sok hasznos és haszontalan információ. Az hogy ezeket mennyire ellenőrzik az is egy dolog, sőt mint élelmiszer terméket gyártó, mesélni is tudnék róla.
De mi a helyzet a szalámis, húsos pultok szelt vagy kimért termékeivel? Honnan tudhatom meg, mit tartalmaz az a termék, ami egy tálcára felhalmozva várja azt hogy megvegyék. Mikor bontották meg, mennyi a szavatossági ideje, ki és hogyan fogta meg és tárolta? És főként honnan származik?

Mert csak azt a kicsi részletet vegyük figyelembe, hogy egy termék, a csomagolásától (védőgáz vagy szalámi burok, az most oly mindegy) megfosztottan, nagy felületen érintkezve a szabad levegővel (szeletelt szalámikkal az élen), meddig is őrzi meg a minőségét?

Mit eszünk nap mint nap?

Max

2010. május 4., kedd

A Maxkonyhája az Elle Man magazinban

Másfél hónappal ezelőtt megkerestek e-mailban az Elle Man magazintól, hogy szeretnének velem készíteni egy riportot.
Rövid egyeztetés után el is készült az interjú, és a múlt hét végén meg is jelent az újság, benne a cikkel. 



Blogok a szeren

A blogtenger számtalan magánkikötője között nehéz megtalálni azt a néhányat, aminél valóban érdemes megállni. De nem lehetetlen. Az alábbiakban bemutatott blogok egyik közös vonása, hogy férfiak írják őket, és hogy férfiak érdeklődésére is jócskán számot tarthatnak – a másik, hogy témájukban kiemelkedően színvonalasnak számítanak
részlet a cikkből:



Az hat kiválasztott Blogger:

- NST
- GeekZ
- Dezsőmail
- Szkeptikusblog
Shamus Young  és a
- Max Konyhája 

A cikk írója: Kemenes Tamás 

Max 

2010. április 16., péntek

A hét témája: mindennapi ételeink

Etus mesél a munkájáról: 

Napi munkám során nem csak beteg emberek problémáival és helytelen táplálkozási szokásaival találkozom, hanem ételkészítési-és konyhatechnológiára vonatkozó alapvető hiányosságokkal is!

Rohanó, stresszekkel teli világunkban nem divat a konyhai foglalatosság, fogyasztói társadalmunk és a reklámok sokakat csábítanak a félkész és készételek, az iparilag erősen feldolgozott élelmiszerek kizárólagos, vagy túlzott mértékű használatára, hangoztatván azt, hogy ezzel mennyi időt megspórolunk.
Igen, az élelmiszeripar kényelmi termékeinek használatával valóban kényelmesebbé varázsolhatóak a napjaink, mégsem hiszem, hogy a konyhai alapismereteket teljesen száműznünk kéne a tudáspalettánkról!

Nem tudom elfelejteni annak a közel 30 éves fiatalasszonynak a kétségbeesését, akinek egy étrendi tanácsadás alkalmával egészségügyi problémája miatt többek között azt javasoltam, hogy hagyja el a leveskockák, levesporok használatát egy ideig. Rémülten kérdezte tőlem, hogy ha ő ezeket nem használhatja, akkor hogyan fog a férjének finom húslevest készíteni?!
Fogalma sem volt arról, hogy a húsleves alapvetően nem leveskockából készül… és ez csak egy kiragadott példa! Nagyon sokan nem ismerik az egyszerű, „házilag” előállítható ételek elkészítési módját, nem tudják, mi a rántás és a habarás, vagy a főzés és a párolás közötti különbség. Sokan zavarba jönnek, ha a konyhai eszközök használatáról esik szó, mert tudják ugyan, hogy mi a szita, a kukta vagy a cserépedény, de még soha nem használták!



Ezekről beszélgetnünk kéne...kérdezzetek, illetve osszátok meg velem hasonló tapasztalataitokat!



Etustól, Jancsibától és akár tőlem is itt kérdezhetsz:

Receptbazár fóruma (regisztráció szükséges!)

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin