2010. május 14., péntek

Marha jó?! Vásárlói anomáliák.

Olvasom Fűszeres Eszter bejegyzését, ahol UP cikkére hívja fel a figyelmet. Elolvastam, és mélyen egyetértek az írással. Nem is ezt szeretném elemezni, megtették ezt alaposan a kommentelők. Inkább kanyarodnék a húsok irányába egy kicsit. 
Többször is leírtam már, mennyire sajnálom, hogy a régebben oly híres magyar marhahús, hogy elértéktelenedett és tűnt el a húsos pultokról.
Erre a minap mit látok? Az értéktelen, megkérdőjelezhető termékeket forgalmazó multi, mit szerzett be nekünk?

Ír marhahúst! Ez nem akármi ám. Hiszen a főzős csatornák angol készítésű műsoraiban, szinte remegő hangon beszélnek a csúcs séfek az ír marha húsról.

De nyilván nem egyről beszélünk, vagyis nem azonos kategóriáról. Mert ott biztosan nem az 1499 Ft-ért megvásárolható friss (ír) marha lapocka, (csont nélkül) terméket használják.
Két kérdés vetődött fel bennem, mikor megláttam az ajánlatban a már visszatérőnek számító húsokat.

- Az első: mennyibe kerülhetett ez a hús (és a többi hasonló, mert előtte lévő időszakban már kapható volt többféle alkatrésze az ír marhának), ha a logisztika költségeket (és csak azt) számolom le belőle. Miután azért nem itt van a szomszédban, és ide kellett juttatni. Tudom hogy ha valamiből sokat veszünk az olcsóbb, amit már jól megtanultunk a kínai ipar és kereskedelem jóvoltából.

- A második: tényleg nem tehetünk semmit a polcokat és életünket elárasztó kétes minőségű termékek ellen?

Az hogy a magyar ipart és kereskedelmet hogy teszik tönkre napról napra, azt látjuk, érezzük és tapasztaljuk, nap mint nap. De könyörgöm ezt sok vacakot mi esszük vagy használjuk!

Nem azzal van bajom, hogy a vásárló réteg megkóstolhatja az ír marhát. Ez jó, hiszen mint ahogy UP is leírja a cikkében, hogy milyen a magyar termékek minősége, meg kell adni azt a lehetőséget, hogy más alternatívák is legyenek a fogyasztó számára.

Az a gondom, hogy nem tudom ezek a termékek milyen minőségűek? Beszélhetünk itt a kínai fokhagymáról, a szlovák tejről vagy a lengyel piskótáról.

Vegyük csak mindjárt alapul a beazonosíthatóságot. Mindenki tudja, ismeri hogy kb. egy terméken minek kell szerepelnie. A csomagolás, a szavatossági idő, a gyártó és még sok-sok hasznos és haszontalan információ. Az hogy ezeket mennyire ellenőrzik az is egy dolog, sőt mint élelmiszer terméket gyártó, mesélni is tudnék róla.
De mi a helyzet a szalámis, húsos pultok szelt vagy kimért termékeivel? Honnan tudhatom meg, mit tartalmaz az a termék, ami egy tálcára felhalmozva várja azt hogy megvegyék. Mikor bontották meg, mennyi a szavatossági ideje, ki és hogyan fogta meg és tárolta? És főként honnan származik?

Mert csak azt a kicsi részletet vegyük figyelembe, hogy egy termék, a csomagolásától (védőgáz vagy szalámi burok, az most oly mindegy) megfosztottan, nagy felületen érintkezve a szabad levegővel (szeletelt szalámikkal az élen), meddig is őrzi meg a minőségét?

Mit eszünk nap mint nap?

Max

4 megjegyzés:

jókaja írta...

Záró kérdésedre a rövid válasz: jobb, ha nem tudjuk :-(
Szerintem a húsféléknél rosszabb a helyzet a zöldségekhez vagy tejtermékekhez képest is. Gyakorlatilag esélyed sincs a kiszámítható minőséghez. Vettem már haza tenyésztésű charolais marhahúst, ami csak drágább volt, de nem jobb. bejáratott piaci hentesnél is kaptam szépnek kinéző, de fűrészpor állagú marhát. A legtöbb hazai marhahús lefáradt tejelő állományból származhat.
A spanyol sertésmájon és a holland kolozsvári szalonnán - mindkettőre a Nagycsarnokban leltem - már nem is csodálkozom.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy nem tudhatjuk, mennyi génkezelt takarmányt toltak be azokba az állatokba, amit húsként látunk viszont.

Névtelen írta...

A szeletelt szalámi kategóriában én is tanultam a saját káromon. Intersparban vettem vmi nem olcsó Pick paprikás szalámit. Akciós volt, és eléggé olcsóbb, mint a szeletelt védőgázas. (Azért veszek szeleteltet, mert így kevesebb fogy belőle, mint ha én vágnék fél centis szeleteket, mert úgy finomabb.) Szóval vettem, és nem kellett volna, mert már a tálcán olyan girbe-gurba volt kinézetre, otthon kóstolva meg kimondottan avas íze volt :( Gondolom előtte nap, vagy mikor a tanuló kislány felszelt vagy 10 kilót, aztán ott száradt a pultban. (A Tescóban akkurátusan tornyocskákba rakják, mint a kaszinóban a zsetonokat, talán úgy kevesebb levető éri.) Szóval ezen többet nem spórolok. Csilla

Katalin írta...

Nemcsak az a baj,hogy külföldről hoznak élelmiszert,ha nem az is, hogy aki itthon termel,a zöldséges maffiák végett nem kap árusító helyet a piacon csak nagyon sok pénzért.Egy asztalért 15000Ft-ot kell fizetni egy hónapban és aki a saját földjét műveli annak már tél közepén nemigen van mit árulni. Nagyon sok "őstermelő" a nagybani piacról szerzi az áruját ésfogalma sincs arról mit árul.

Max írta...

Jókaja! jól összefoglaltad! de azért a spanyol máj durva nem?

Csilla: igen ezen nem éri meg spórolni. Ausztriában nagy divat a vegyes összeállítású tálcák, 10-15 dkg és 3-4 féle, így könnyebb kezelni.

Katalin: ne is mond, a piac megint egy véglet. Pedig úgy szeretem a girbe-gurba uborkát és paprikát.

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin