Lángos

Piacos vagy strandos? 

Két, teljesen más tésztáról beszélünk (és akkor nem is beszélünk a házi kivitelről), valahol titkon tudjuk, hogy ez így van, de mégis keressük, azt, amit gyermekkorunkban megszoktunk.  Más technológiát kívánt meg az adott helyen készített lángos. Érdemes egy kicsit megvizsgálni a felhasznált lángos tésztákat.

Kezdjük a házival. A leggyakrabban a kenyértésztát használjuk, de évekkel ezelőtt végig söpört az országon a kefires, hűtőben kelesztett lángos. Ezek egyike sem állja meg a helyét az „ipari” felhasználásban.

Strandos (balatoni): burgonyás tésztából készült, vagy főtt burgonyával, vagy burgonya pehellyel, lassan kelesztve. Reggel lementek a boltba, ráérősen bedagasztották az első tésztákat, és dél körül kezdték el sütni, a kanyargó sorban álló vásárlóknak.

Piacos: itt egy gyorsabb tésztára volt szükség, hiszen ha reggel (hajnalban) lementek a boltba, szinte azonnal sütni kellett, a kofáknak és a füles kosarakba már szinte mindent megvásárolt, munkába siető vásárlóknak. Itt a tészta teljesen máshogy készült, itt az volt a fontos, nyitás után fél-háromnegyed órával már süljenek a tészták a forró olajban.

Én most a „Piacos” lángos receptjét mutatom meg. Mióta kipróbáltam ezt a receptet, azóta csak így készül a lángos. Természetesen itt is fontos megjegyezni, hogy nagyon sok múlik a liszten, időbe telik, mire ráéreztünk a megfelelő tésztára.

Hozzávalók 12 darabhoz:

3 dl (30 dkg) kéz meleg, langyos víz

1 evőkanál cukor

2 dkg friss élesztő

1 evőkanál só

50 dkg sima liszt

0,5 dl olaj

A sütéséhez olaj

Öntsük a langyos vizet egy keverő tálba, keverjük el benne a cukrot, és morzsoljuk bele az élesztőt. Keverjük össze, és ha feloldódott az élesztő, keverjük bele a sót. Ezzel megfékezzük az élesztőt, a kelést a forró olajban fogja a legjobban végezni.

Adjuk hozzá a lisztet, és dagasszunk puha, lágy tésztát belőle. Fedjük le, és tegyük langyos helyre kelni, 25-30 percre.

Ha letelt az idő, az olajat locsoljuk körbe a tésztánk köré, majd az ujjunkkal nyúljunk be a tészta alá, az olajat bevezetve a tészta alá. Így nem fog ragadni a tészta, és egy kicsit kinyomjuk belőle a levegőt.

Fedjük le, és pihentessük 5-10 percet.

Tegyük ki a tésztát egy szilikon nyújtólapra, igazgassuk el téglalap alakúra, és szaggassunk belőle 12 darabot. A tésztákat rakjuk egy olajjal lekent tálcára, takarjuk le egy nejlon zacskóval, és pihentessük 5-10 percet.

Melegítsük meg az olajat. Fontos! A sütéshez TŰZ FORRÓ olaj kell, mert akkor sül és kel meg rendesen. Az a tapasztalat, hogy legjobban a zománcos lábosban vagy a bevonatáról híres, edénycsalád nyeles serpenyőjében lehet sütni. Az újabb, hiper-szuper szendvicstalpú edényekben valahogy nem úgy melegszik az olaj, abban nem lett jó a tészta.

A tészta darabokat olajozott ujjakkal nyújtsuk ki vékony lepénnyé, és úgy tegyük a forró olajba, hogy ne szakadjon ki. Ha megfelelő az olaj hőfoka, azonnal megdagad a tészta, a széle megdagad, a közepe pedig hólyagosodik. 2-3 perc alatt süssük meg mindkét oldalát, majd csepegtessük le.  Vigyázzunk, mert gyorsan sül!

Tálaláskor kenjük meg fokhagymás tejföllel, és hintsünk rá reszelt sajtot.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Külön köszönet Nyammm-nak, az eredeti, Lehel pici receptért. Idekattintva, az eredeti (1957-s) recept és a pompás fázis fotók megtalálhatóak.