2010. augusztus 20., péntek

Mindennapi kenyerünk


Tavaly az új kenyér ünnepe előtt jelent meg, a kenyérsütésről és az azzal kapcsolatos gondolatokról szóló írás a Zalai hírlapban. Írtam róla akkor is egy rövidke postot, de újra elővettem, hogy újra átgondoljuk a kenyérrel kapcsolatos érzéseinket.



Többször átolvastam, ízlelgettem és gondolkodtam. Ez a pár sor csak részlet, de teljesen tükrözi a cikk mondanivalóját.





„Próbáltam gyúrni, dagasztani, ez eleinte nehéznek tűnt, aztán ahogy az ember átvette a ritmust, már lélekből dolgozott. Figyeltem, hogyan nyúlnak a tésztához az idősebbek, és lassanként élményt jelentett nekem is, nem mechanikus tevékenységet. Mondták, hogy a gondolatainkkal magunkat tesszük a kenyérbe. Csodálatos, hogy szellemisége is van az egésznek. Úgy fogják fel, hogy a természettől kapjuk, Istentől való a búza, az eső... Bizonyos dolgokért nem kell aggódni, a természet megadja. Ezen azoknak is érdemes elgondolkodni, akik nem vallásosak. Kaptunk valamit, amit őriznünk, szeretnünk kell, és továbbadnunk.”

Karáth Anita költő (az egerszegi Zrínyi-gimnázium pedagógusa)



Azt gondolom tökéletesen megfogalmazódik hogy milyen kapcsolat van az Embernek az élelemmel, és ezt hogy lehet kifejezni.







Az egész cikk itt tekinthető meg. 


Max

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin