Tavaly az új kenyér ünnepe előtt jelent meg, a kenyérsütésről és az azzal kapcsolatos gondolatokról szóló írás a Zalai hírlapban. Írtam róla akkor is egy rövidke postot, de újra elővettem, hogy újra átgondoljuk a kenyérrel kapcsolatos érzéseinket.
Többször átolvastam, ízlelgettem és gondolkodtam. Ez a pár sor csak részlet, de teljesen tükrözi a cikk mondanivalóját.
„Próbáltam gyúrni, dagasztani, ez eleinte nehéznek tűnt, aztán ahogy az ember átvette a ritmust, már lélekből dolgozott. Figyeltem, hogyan nyúlnak a tésztához az idősebbek, és lassanként élményt jelentett nekem is, nem mechanikus tevékenységet. Mondták, hogy a gondolatainkkal magunkat tesszük a kenyérbe. Csodálatos, hogy szellemisége is van az egésznek. Úgy fogják fel, hogy a természettől kapjuk, Istentől való a búza, az eső... Bizonyos dolgokért nem kell aggódni, a természet megadja. Ezen azoknak is érdemes elgondolkodni, akik nem vallásosak. Kaptunk valamit, amit őriznünk, szeretnünk kell, és továbbadnunk.”
Azt gondolom tökéletesen megfogalmazódik hogy milyen kapcsolat van az Embernek az élelemmel, és ezt hogy lehet kifejezni.
Az egész cikk itt tekinthető meg.
Max
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése