Ajánló: Szél Fiai Fogadó és Cellárium

Lassan egy hete volt már a látogatásunk a Szél Fiai fogadóban, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ezt csak erősítette, hogy tegnap este megbontottuk az egyik üveg bort, amit búcsúzáskor kaptuk a házigazdánktól, Tibortól. 

Vártam pár napot az élményekkel, gondolván lenyugszom, letisztázom magamban az impulzusokat. Nem sikerült, és a TiBorotok még erősített rajta. Késői, szemelt rizling, egyenesen a pincéből.  Megpróbálom szavakba önteni az érzéseket, de előre szólok, nehéz lesz.

Szél Fiai Fogadó és Cellárium. Egyike a magyar TOP50 étteremnek. Híres a helyi termék, helyi érték megbecsüléséről, és a tulajdonos család maximalizmusáról. Fogadó (inkább hotel), tanyacsárda és kézműves borászat. Mindez Nyúlon, a pincesor végén, ahol azt gondolnánk, már lementünk a térképről.

Nem álruhás teszt volt ez, hanem előre megtervezett, leegyeztetett találkozás, több éves online kapcsolat után. Péntek késő délután, este érkeztünk. Érkeztünk volna, ha a navigáció nem visz el bennünket Győrújbarát pincesorára (jó tanács, ha ide készülsz, vedd ki az alsóbb rendű utak opciót a navigációból). Telefonos egyeztetés után, két helyi Hölgy segítségével visszajutottunk a főútra, majd a fogadóhoz vezető útra. Itt már várt bennünket Tibor, és segített a hóval alaposan befújt pincesoron feljutni a házhoz.

Belépve a fogadóba, a borokkal teli hűtőpult és Jani a főpincér várt minket. Persze itt is megvolt a csavar, mert Jani szintén tapolcai születésű, mint mi, így kölcsönösen örültünk egymásnak, a régen látott földiek. Az örömködés után feketecseresznye pálinkával koccintás a találkozásra. A házigazdánknak volt még egy pár perces tárgyalása, éppen egy, júliusi esküvőt egyeztettek, mi addig egy pohár borral a csodás tömegkályha előtti asztalhoz telepedtünk le.

Közben a konyhán előkészítették a kovászt, mert az este egyik fő mozzanata a kenyérsütés kemencében. Közben a házigazdánk is visszaért, így elkezdődött az este, ami így utólag egy igazi gasztronómiai „ámokfutásnak” tűnt. Annyi íz, illat és élmény ért, hogy még mindig nem tudtam feldolgozni.

Megpróbálom a gasztronómiai részét kiemelni, bár az elfogyasztott, bocsánat megkóstolt borokkal arányosan nőtt a világmentő gondolatok száma. Elsőként egy kis vendégváró falatka érkezett, házi mangalica májas, pirított kenyérlepény darabkán. A háttérben már hangolt Árpi bácsi háromfős cigányzenekara, (később az Indiáncseresznye Band névre kereszteltük őket). 

Közben Tibor fogadta az érkező vendégeket, mindenkihez volt pár kedves szava, és szinte ismerősként fogadott mindenkit. Beszélgetés közben hozták a ház egyik specialitását, a libamájat. Ezt a fogást már oly sokan dicsőítették, annyira kíváncsiak voltunk rá. A grillezett libamájat, gyömbéres fügelekvárral, és pirított kaláccsal kínálják. A májat só nem érte, csak a ház „titkos” fűszerezése, és tökéletesen illett hozzá a füge és a kalács is, és a késői szüretelésű, töppedt rizling is.

Ez lenne a pillanat, mikor a vendég elégedetten dőlne hátra és azt gondolná, ha most azt mondanák, bezárt a konyha és ennyi volt (persze ez nem fordulhat elő), akkor is már jól lakott. De nem, indulunk a pincébe, megismerkedni a borászat csillagaival. A borokról idézném Kovács Antit, a sommelier gurut: „Ahogy azt megígértük jól, megérkeztek Prisztóka Tibor borai. És mit tetszenek gondolni, hol debütálnak a Szél Fiai Cellárium (Tibor Apátok Bora) nemes nedűi? Naná, hogy a Pinceáron gondozásában! ;) A borok mindegyike igazi kézműves egyéniség, de a nevük is megérne egy külön misét: "Sauvignon Blanka", "Nyúl-York-i Szürkebarátság", "Keserédes, mint az élet..." "Illúzió", "Nyúl-York-i Kékfrankó"... Nem semmi és annyit ígérhetek, hogy a borok is elrúgják a pettyest!”

Aki esetleg nem jut el a Fogadóba, de szeretné a borokat megkóstolni, most a Pinceáron.hu webshopban megvásárolhatóak. Ezt azok után, hogy a pincében pár tétellel megismerkedtünk, nagyon ajánlom. Nem tudok olyan hangzatos szólamokat írni, mint a borászattal hivatalosan is foglalkozók, de annyit mondhatok, finomak voltak. Én részemről a furmintot emelném ki, szeretem a gyümölcsös frissességét. Közben Tibor próbálta felmérni a főétel igényeket, de abban maradtunk, inkább rá hagyatkozunk, készítessen nekünk a saját elgondolása szerint.

A pincéből visszatérve a meleg, gőzölgő Pityóka leves fogadott minket. A konyha közben megkapta az utasításokat, és készítették az ételeket, mi pedig a kemencével, és a kenyérrel foglalkoztunk. A kenyér sült, mi pedig nekiláttunk az ételeknek. 

Kicsit megégett a teteje, meleg volt a kemencében, de ízre nagyon jó lett. Kovászolt félbarna parasztkenyér Nyúlon.

Andi csirkét kapott, bazsalikommal és burattával töltve, ruccolás, fokhagymás, olívás, friss és szárított paradicsomos tésztán, parmezán forgácsokkal. Mi Tiborral érlelt szürke marha hátszínt ettünk, öntöttvas serpenyőben sütve, hozzá az általam favorizált somogyi kifli burgonyát és paradicsomos lóbabot.

Azt gondolom, hogy már a konyha megér egy misét. Utólag bevallom, az étlapot elfelejtettem megnézni, teljesen a ház Urára hagyatkoztunk, és nem csalódtunk. Minőségi alapanyagokból, minden hókusz-pókusztól mentesen, őszinte ízek, jól megkomponált fogások. Két fiatal srác egy olyan konyhában, ahol minden megvan, tud dolgozni. Dolgozni egy bizonytalan országban, egy az év 80%-ban nyitva tartó üzletben, egy olyan helyen, ahol, ha nem küzdesz, nem tudsz megélni. Mondom ezt én, aki a Balaton partjáról, két komolyabb város, és a termálfürdők öleléséből érkezett. Azt ajánlom, kedves „Kollégák”, menjetek el Nyúlra, és nézzétek meg, hogy lehet egy eldugott pincesor végére, az isten háta mögé, egy TOP éttermet csinálni. Üljetek le pár szóra a Háziakkal, és kérdezzetek. Én megtettem, szinte az egész éjjelt átbeszéltük, és reggel is folytattuk tovább, majdnem egészen délig. Megérteni, ide nem esik be a vendég, ide hívni kell, és utána nyújtani. Szolgáltatást, vendéglátást és élményeket. Azt mondják, ha a pincébe, a boltozatra feltapasztasz egy pénzérmét, akkor oda vissza fogsz térni. Mi tapasztottunk.    

Végezetül pár szót a desszertről. Nem rég olvastam egy cikket, ahol a krémeseket tesztelték, abban az állt, ha nem tudod elvágni a krémes leveles lapját, akkor nem jó. Hát nem tudom. Én ettem, és sütöttem már krémest, és a jó leveles tészta törik. Törik, mert friss lapokból készült, és rendes zsiradékkal készült. Miért mondom ezt? Mert kaptunk házi krémest, ami hájas tésztával készült, és úgy ropogott, mint a csuda. Mellé pedig képviselőfánkot kaptunk, velencei álom krémmel, ami kicsit célzott döntés volt, ez az ismeretségünk kezdetét jelezte. De ez már egy másik történet, majd legközelebb.

A Szél Fiai Fogadó és Cellárium weboldala itt található. A kirándulásról a teljes albumot a Facebookon itt találod. 

Max