Vörösborban sült, erdei gyümölcsös bonbon

Vörösborban sült, erdei gyümölcsös bonbon

A hűtő aljában találtam egy kis dobozban félretett, kevéskevörösborban sült erdei gyümölcs lekvárt. Kevéske volt, úgy 3 evőkanálnyi, sok mindent nem lehet belőle kihozni, ezért valami maradékhasznosítás volt a cél. Van pár szilikonos bonbonformám, az egyik legjobb Barátomtól kaptam, gondoltam egy kicsit jobban elmerülök a bonbonkészítésben, felbuzdulva a Mozart bonbon sikerén. Nos, elsőre egyszerűnek tűnő műfaj nem is olyan könnyű. Minden tiszteletem azoknak a „fanatikus” amatőröknek (pl. Gesztenye), akik szinte gyártják ezeket a csodákat. Lehet, hogy nem jó pillanatban kezdtem bele, mert ehhez a műfajhoz türelem kell. Sok. Megküzdöttem, de azt gondolom, nem leszek konkurencia azoknak, akik sorban ontják a szebbnél szebb és finomabb bonbonokat. Nem azért mert nem sikerült jól, hanem ezt a fajta precizitást még nem tudom magamra ölteni.

Nem sikerült elég hígra a töltelék, nem töltötte ki a formát rendesen, egy kicsit több tejszín kell bele, bár ez sokban függ a lekvár állagától is. A csoki kivételekor egy nejlon kesztyű kellett volna, mert meglátszik az ujjlenyomatom a csokin. De ezektől az apró kis hibáktól eltekintve, jól sikerült.

Hozzávalók, 24 db (átlag méretű) bonbonhoz:

Csokoládé krém (ganache):

3-4 evőkanálnyi, vörösborban sült erdei gyümölcs lekvár (ezt természetesen kiválthatjuk, más, a csokoládéhoz illő lekvárral)

10 dkg jó minőségű étcsokoládé

0,5 dl tejszín

Bonbon hüvelyhez:

~20 dkg jó minőségű étcsokoládé, minimum 62%-os

A tejszínt melegítsük fel, és kis lángon főzzük össze a lekvárral. Egy bot mixerrel pürésítsük össze, majd még melegen feloldjuk benne az apróra vágott csokoládét. Hagyjuk kihűlni.

A bevonáshoz szánt csokoládét temperáljuk, majd a száraz formákba adagoljuk. A formát finoman ütögessük az asztalhoz, így eltávozik az esetleg beszorult levegő buborék, és szép fényes, sima lesz a csoki felülete. Pár percre a hűtőbe tesszük, így kialakul a bonbon hüvely. A formát fordítsuk fejre, hagyjuk szépen kifolyni belőle a felesleges csokoládét. Húzzuk le egy spatulával a forma tetejét egyenesre, és hagyjuk a csokiformát teljesen kihűlni.

A hideg krémet egy zacskó segítségével, mint egy habzsákból, adagoljuk a csoki hüvelybe, de ügyeljünk arra, hogy hagyjunk helyet a talpának is, ne töltsük tele a formát. Most is ütögessük meg finoman, így eloszlik a krém. A bevonatból maradt csokoládét temperáljuk, és bevonjuk a talpát. A felesleget ismét egy spatulával húzzuk le, majd tegyük a hűtőbe a formát pihenni.

Óvatosan vegyük ki a bonbonokat a formából, és tegyük száraz, hűvös helyre. Csinos papírba csomagolva népszerű gasztroajándék is lehet.

További információk és képek a Facebook-on.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Retro tejes kifli

Puha, foszlós és letekerhető. Emlékszem, azzal szórakoztunk, ki tud nagyobb darabot letekerni a kifliről. Ilyet kaptunk a kakaó mellé, és jó volt mártogatni bele, a puha tészta hamar megszívta magát. Ha egy kicsit megszikkadt, akkor ebből készült az aprított, vagy a hogy mi hívtuk, a mutymurutty. Kis tálkába karikázott kifli, nyakon öntve kakaóval, karamellás tejjel vagy tejeskávéval. Aztán kanállal elfogyasztottuk a pépes ételt. 

Áldott gyermekkor. Ti is szoktatok ilyet enni? 

Ha kérdezni akarsz, vagy szeretnél megmutatni olyat amit Te készítettél, keress meg a Facebook-on.

Olyan jól sikerült, hogy a hétvégén csak ilyet kértek, kenyér nem is készült. A régebbi tésztában volt még vaj is, ezt most nem tettem bele, de így jó lett a végeredmény. A tészta lágy állagú, magas zsírtartalommal, és nem magas hőfokon sütve, hogy puha maradjon, ne legyen ropogós a héja.

 Hozzávalók, 12 db-hoz:

10 dkg világos rozsliszt (ez is lehet sima liszt)

40 dkg sima liszt

egy csipet cukor

32 dkg tej

2,5 dkg friss élesztő

2 dkg só

1 mokkáskanál sikér (elhagyható, akkor használom, ha rozsliszt is van a tésztában)

A tejet meglangyosítom, ~40°C-ra, (ha az ujjunk elviseli, az a jó hőfok), elkeverem benn a cukrot, és belemorzsolom az élesztőt. Ez így egy gyorskovász lesz, ezzel a módszerrel, kevesebb cukorral tudjuk a tésztát elkészíteni. Letakarom és félre teszem pár percre, addig átszitálom a lisztet.

 A lisztbe bekeverem a sót és hozzáadom a gyorskovászt, és rugalmas tésztát dagasztok belőle. Egy kelesztő tálat kikenek vékonyan olajjal, és abba teszem a tésztát, aminek a tetejét is megkenem olajjal, vékonyan. Langyos helyen, 50-60 percet kelesztem

Műanyag nyújtólapra borítom a tésztát (így az olajjal megkent tészta nem tapad, nem kell hozzá liszt, és nem lesz kemény a tészta külseje)és egy kicsit átgyúrom. 12 részre osztom, es egyenként gombócnak formázom. A gombócokat egyenként ovális alakúra nyújtom, majd szorosan feltekerem.  Sütőpapírral kibélelt tepsire teszem, egyszerre csak 6 db-ot, mert szépen megnőnek. A sütőt előmelegítem 175°C-ra, az aljába forró vizet teszek, és így sütöm 20-25 percet, míg szép barna lesz.

Rácsra teszem kihűlni. Jól illik hozzá a vaj, a lekvár és a habos kakaó.

Jó étvágyat hozzá!

Max

Egyszerű, csokoládés kalács

Alapja az olcsó brióshoz használt, egyszerű kalács tészta, pici igazítással. Ehhez a kalácshoz nem kell a puha, foszlós tészta, inkább egy kicsit tömörebb kell. Pár apró, ám de fontos részlet:

Jó minőségű, sütésálló csokoládé: kapható a kereskedelembe csoki pehely és csoki lencse ami alkalmas erre a feladatra, de ha azt nem tudunk beszerezni, keresünk egy jó minőségű, táblás csokoládét és azt daraboljuk fel.

Langyos alkatrészek: nagyon jó lesz az állaga a tésztánknak, ha nem melegített (mikróban, sütőben), hanem előkészített, szobahőmérsékletű anyagokkal dolgozunk. Készítsük ki a konyhába legalább 2-3 órával előbb a vajat, a tojást és a tejet is (ha igazi tejet használunk, ennyi idő alatt nem lesz semmi baja)

És a számomra legfontosabb, a vaj. Ehhez a tésztához használjunk sótlan vajat, és ne margarint. Ettől lesz a tészta puha, rugalmas és nem fogy nagyon morzsálódni. Ha ezeket az apró dolgokat betartjuk, nagyon jó állagú és finom kalácsot fogunk sütni.

Hozzávalók, 2 db ~ 60 dkg-s rúdhoz:

50 dkg sima liszt

10 dkg rétes liszt

2 egész tojás

2 dl tej

10 dkg vaj

10 dkg (por) cukor

 3 dkg friss élesztő

1 teáskanálnyi só

1 evőkanál vanília kivonat vagy egy tasak vaníliás cukor

10 dkg (ét) csokoládé

Kalácsfény:

1 evőkanál cukor

1 evőkanál víz

A tejben keverjünk el egy teáskanálnyi porcukrot, és morzsoljuk bele az élesztőt. Hagyjuk egy kicsit dolgozni, addig szitáljuk át a liszteket, és keverjük bele a sót. Dolgozzuk össze a liszteket, a tojásokat, a vajat és az élesztős tejet. Dagasszunk belőle puha, rugalmas tésztát. A csokoládét vágjuk darabokra (ha lencsét vagy pelyhet használunk, azt nem kell), de nem kell túl apróra. Gyúrjuk bele a tésztába, majd tegyük egy vékonyan kiolajozott tálba, és letakarva hagyjuk kelni a duplájára (~50-60 perc).

Tegyük a megkelt tésztát, gyengén lisztezett nyújtólapra, és vegyük ketté. Finoman gyúrjuk át, majd formázzuk meg henger alakúra. Két hasábformát béleljünk ki sütőpapírral, és abba tegyük bele. Letakarva hagyjuk kelni 40-50 percet. Közben melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra, és tegyünk az aljába, egy hőálló tálkába, forró vizet.

Süssük a megkelt tésztákat 10-15 percet 200 °C-n, majd vegyük vissza 170 °C-ra és süssük még ~20-25 percet. Ha nagyon barnulna a teteje, akkor takarjuk le, nehogy nagyon megégjen.

A kalácsfényhez melegítsük fel a vizet, és oldjuk fel benne a cukrot, és főzzük pár percet. Ha megsült a kalácsunk, ezzel a sziruppal kenjük át, mikor kivettük a sütőből, majd rácson hagyjuk kihűlni.

Jól illik hozzá a vaj, a lekvár és egy bögre, igazi, főzött, habos kakaó.

Jó étvágyat hozzá!

Max

A házi Gnocchi felhasználása

A Gnocchi készítéséről szóló bejegyzésben azt ígértem, mutatok felhasználási lehetőséget a kifőzött tésztához.  A Gnocchi egy olyan tészta, amit felesleges túlkombinálni. Jól illenek hozzá az egyszerű mártások, például az alap bazsalikomos paradicsommártás. Két egyszerű receptet hoztam. Az első a csirkés-tejszínes gombás.

Sült csirke (comb) hozzá egy egyszerű gombamártás. Kevés vajat hevítünk, azon megfuttatunk apróra vágott (vagy reszelt) fehér hagymát. A gombát nagyobb darabokra vágjuk, és lepirítjuk a hagymás vajon.

Addig pirítsuk, míg a gomba elfövi a levét. Öntsük fel kevés fehérborral, és pároljuk puhára benne. Sózzuk és borsozzuk, majd öntsünk rá kevés tejszínt, és forraljuk be a megfelelő sűrűségűre. Tálaljuk a sült csirkecombok mellé és a kifőzött gnocchihoz. Szórjuk meg apróra vágott zöld-fűszerrel.

A második az én nagy kedvencem. Vaj és olívaolaj keverékén lepirítva, meghintve őrölt színes borssal, csilipehellyel és szárított petrezselyem zöldjével. Forgassuk össze alaposan, és forrón tálaljuk.

Ezt fogyaszthatjuk akár magában, vagy egy kis fokhagymás tejfölbe mártogatva. Nagyon jó mártogatósnak, különböző dipekhez, beszélgetős-borozgatós alkalmakhoz. Ne feledjük: a kevesebb néha több!

Jó étvágyat hozzá!

Max

Gnocchi házilag

Gnocchi

Az egyik legnépszerűbb olasz tésztaféleség, a Gnocchi (gnyokki). Népszerű antipasti. Egyszerűen készítik, paradicsomos, tejszínes szószokkal, de vajban lepirítva, egy kis fokhagymás spenóttal is nagyon finom.

Lisztes, szétfövő burgonyából készítik, és általában durumliszttel dolgozzák össze. A magyar fajták között kerestem az erre alkalmas burgonyát. A Burgonyakutató munkatársai erre a Démon fajtát ajánlották. Meg kell, hogy állapítsam, jól választottunk. Nagyon jól vette fel a lisztet, és nagyon jó állagú is lett a tészta, nem főtt szét.

Hozzávalók:

60 dkg burgonya (legjobb a B-C típusú)

15 dkg rétesliszt

15 dkg sima liszt

1 tojás

1 evőkanál vaj/zsír

só, bors

kevés liszt a formázáshoz, olaj a főzéshez

A burgonyákat alaposan mossuk meg, és héjastól főzzük meg annyi sós vízben, ami legalább egy ujjnyit ellepi. Még melegen hámozzuk meg, és nyomjuk át burgonya nyomón, vagy törjük alaposan össze.

Adjuk hozzá a tojást, a vajat, pici sót és őrölt borsot, és az átszitált lisztek felét. Keverjük össze egy tálban, majd apránként adjuk hozzá a maradék lisztet, folyamatosan beledolgozva. Akkor jó, ha a tészta rugalmas, de egy kicsit még tapad a kezünkhöz.

Tegyük át egy vékonyan lisztezett nyújtólapra és gyúrjuk át még egyszer. Vágjuk fel rudakra, azt pedig kisebb darabokra. Ezek mérete falatnyi legyen, de ne nagyon nagyok, számoljuk hozzá azt is, hogy egy kicsit még nőni fognak főzés közben. Közben forraljunk egy edényben vizet a kifőzéséhez.

A formázáshoz használjunk egy teáskanalat és egy villát. A felvágott darabokat tegyük bele a kanálba, és a villa hátával görgessük ki belőle. Így a villa megformázza a bordákat, a kanál széle pedig a bevágást. Tegyük gyengén lisztezett lapra a megformált darabokat, és takarjuk le konyharuhával. Érdemes legalább a felét megformázni, mert nagyon hamar megfőnek.

A forrásban lévő vizet sózzuk meg, tegyünk bele két evőkanálnyi olajat is. Ha újra felforrt, tegyünk bele egy adag tésztát. Ez annyi legyen, ami kényelmesen elfér az edényben, de nem tornyosulnak egymáson. Ha feljött a víz tetejére, keverjük át, és már szedhetjük ki egy szűrőkanállal.

Egy nagyobb serpenyőben melegítsünk olajat vagy egy kis vajat, és ebben forgassuk át. Így nem fognak összetapadni.

Folytatásban pár ötlet a felhasználásáról. Ha kérdezni szeretnél, keress meg a Facebook-on.

Jó étvágyat hozzá!

Max 

Pilóta keksz, házilag

Pilóta keksz házilag

A Vaníliás karika szereplése után egy régóta tervezett „gyári” édesség feldolgozása következik. Pilóta keksz, az egyik legnépszerűbb desszert. A két különböző kekszet egy rutinos mozdulattal széttekerni, a krémet foggal kihúzni, majd elropogtatni a tésztákat, először szigorúan a vaníliásat utána a csokisat. Ez az apró részlet ugyan megosztó, mert vannak „elvetemültek” akik a kakaóssal kezdenek. Ez már majdnem a hagyományok tiprása, de elnézzük annak, aki szintén rajong ezért az édességért. A Facebook-on már borzoltam a kedélyeket a képekkel, most itt a recept.

Igazából nem bonyolult a recept, és elég tekintélyes mennyiség készül, ami viszont eléggé additív. 

Hozzávalók:

Vaníliás tészta:

12,5 dkg hideg vaj

12,5 dkg cukor (én porcukor és nyírfacukor keverékét használtam)

27 dkg sima liszt

1 db M-es tojás

2 evőkanál tej

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

1 evőkanál vanília kivonat (vagy vaníliás cukor)

1 csipet (citromos) só

Kakaós tészta:

12,5 dkg hideg vaj

12,5 dkg cukor (porcukor és nyírfacukor keveréke)

27 dkg sima liszt

3 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)

1 db M-es tojás

2 evőkanál tej

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

1 evőkanál vanília kivonat (vagy vaníliás cukor)

1 csipet (citromos) só

Krém:

15 dkg puha vaj

7 dkg kakaópor (cukrozatlan)

12 dkg porcukor (itt is a nyírfacukor és porcukor keverékét használtam)

Gyúrt tésztát készítünk, én ezt a késes aprítóban szoktam csinálni. Ez a mennyiségű tészta pont elkészíthető egyszerre.  A lisztet átszitálom, hozzáadom a sütőport és a szódabikarbónát. Bele a gép tartályába, hozzá a cukor, és a csíkokra vágott, hideg vaj. Morzsásra darálom, majd hozzá adom a tojást, és az első kanál tejet. Járatom a gépet, és ha nem áll össze egy nagy gombócba, akkor adok hozzá még egy kevéske tejet. Ha összeállt a tészta, kiborítom egy darab háztartási fóliára, egy kicsit átgyúrom, és hideg helyre teszem legalább 1,5-2 órára. Ugyanígy elkészítem a kakaós tésztát is, de ott a kakaóport is átszitálom a liszttel együtt.

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra, és előkészítek két sütőlapot és négy sütőpapírt. Ez azért kell, mert nagyon gyorsan sül, és így elő lehet egy kicsit készülni. 

Gyengén lisztezett nyújtólapon kinyújtom fél centi vastagra, és lisztezett szaggatóval (4-5 cm átmérőjű) kiszaggatjuk.  A sütőpapírra sorakoztatom, de hagyjunk közte helyet, mert nőni fog.

A meleg sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük, de figyeljünk rá, mert könnyen megég.

Ha megsült vegyük ki a tepsit (csere be helyette), és pár percet hagyjuk rajta a tepsin, majd szedjük ki rácsra hűlni.

A krémhez a vajat lágyítsuk meg, de csak folyós legyen, ne meleg. Keverjük ki a cukorral és adjuk hozzá a kakaóport is. Tegyük be a hűtőbe, hogy a krém egy kicsit dermedjen meg, majd töltsük be a kihűlt kekszeket. Egy vaníliást és egy kakaóst ragasszunk össze. Természetesen a szaggatásnál nem sikerül párosra készíteni, így a „felesleges” darabokat ropogtassuk el közben. Fedeles dobozban tároljuk, bár akkor egy kicsit visszapuhul.

Jó étvágyat hozzá!

Inspiráció Csakapuffintól.

Max

Hogy zajlik a burgonyák konyhatechnológiai tesztelése?

A múlt héten jött a telefon a Burgonyakutatási Központból a kérdéssel, hogy részt vennék e a konyhatechnológiai tesztelésen? Persze, bár nem tudom mi az, de ha benne van a szó, hogy konyha, már is érdekes. El is látogattam a központ laboratóriumába. Meglepődtem, a komoly technikai háttéren, és a laboratóriumi (szinte HACCP) körülményeken. Most meg már tudom is. Lényege az hogy a burgonyákat (nagyon) sok módon elemeznek, ezek nagy része tudományos és laboratóriumi vizsgálat. Van viszont egy olyan szakasza, ahol a felhasználói oldalról veszik szemügyre a burgonya fajtákat.    

Első lépésként a burgonyák közepéből vágnak kis kockákat. Felét hagyják nyersen, kirakják egy tálcára, a másik felét egy kombi párolóban, adott hőmérsékleten és adott ideig (mindegyiket ugyanannyi időre, ugyanazon a hőfokon) párolnak. Majd azok is kikerülnek a nyers kockák mellé, és több órát várakoznak.

Itt látszik az adott fajta hogy viselkedik, mennyire szürkül és esik össze. A tesztelt fajtáknál vizsgálják, hogy a keményítő tartalom és az íz mennyire változik a hőkezelés során. Találkoztam is pár ígéretes (chips) fajtával is.

A következő pedig az olajban sütés. Nem hasáb alakra vágják, hanem felszelik mint a chips lenne, és úgy sütik ki. Itt a gumó közepét szelik fel, és adott fajtából, több darabból is, kizárva az esetleges tárolási vagy egyéb károsodást. Nem számoltam hány teszt alany volt az asztalokon, de 12-13 kóstolásnál nem vállalkoztam többre, így nekem csak az ígéretes fajtákat kellett megkóstolni.
Azt megtudtam, hogy az általam nemrégiben felfedezett és kedveltté vált Démon fajta itt is jól szerepelt (meg nálunk a konyhában is, de arról egy kicsit későbbi bejegyzésben).
Azt azért had áruljam el, ha valaki szeretne megbízható, magyar burgonyát vetni, hogy nem sokára kezdik a vetőburgonya értékesítését. További infó a Központ  honlapján.
Kövess a Facebookon és megtudhatod miket készítünk a keszthelyi burgonyákból.

Max

Pane di Pasta Dura

Ha magyarra kellene lefordítani, talán Évgyűrűk zsemle lenne a találó név. Jól látszanak a rétegek, és a megemelt zsiradék tartalom miatt puha marad a tészta. Az alaprecept egy olasz oldalról származik (videóval), de én az egyik kedvenc német oldalamról hoztam. Kovászolt tésztával készült, kevesebb élesztővel, de a tészta így is szépen dolgozott. 

Hozzávalók, 6 db-hoz:

Kovász:

18 dkg rétes liszt

20 dkg langyos víz

1 g friss élesztő

A langyos vízbe morzsolom az élesztőt, kicsit összekeverem, majd hozzáadom apránként az átszitált lisztet. Jól elkeverem, majd lefedve, langyos helyen hagyom pihenni 8-12 órát.

Tészta:

A kovász

30 dkg kenyérliszt

15 dkg langyos víz

3 dkg olaj

1 dkg friss élesztő

1 dkg só

Az élesztőt belemorzsolom a kovászba, és ráöntöm a langyos vizet. Közben átszitálom a lisztet, hozzáadom a sót. A kovászhoz adom a lisztet és az olajt, és puha rugalmas tésztát dagasztok belőle. Vékonyan olajozott edénybe teszem, és letakarva pihentetem 60 percet.

A tésztát kerekre igazgatom, és 6 részre osztom. A háromszögeket szorosan feltekerem egy gurigába, és jól megsodrom. Utána minden darabon hosszában is átgörgetem a sodrófát, így egy kicsit lelapítom, ezzel érem el, hogy a rétegek nem válnak szét sütés közben.

Sütőlapra teszem, és letakarva pihentetem 25-30 percet. Közben a sütőt előmelegítem 250°C-ra, és az aljában egy hőálló tálkában forró vizet teszek. A gurigákat egy éles pengével keresztben bevágom, egészen a tészta feléig. Az így átvágott tészta fog sülés közben szépen kinyílni, és lesz szép formája. 

Megspriccelem a tésztákat, és a forró sütőben 25-30 perc alatt ropogósra sütöm. Közben nézzünk rá, ha nagyon pirulna, akkor takarjuk le, vagy vegyük visszább a sütőt 220°C-ra. Ha megsült, rácsra szedjük, és hagyjuk kihűlni. Nagyon jó szendvics alap, de ajánlom krémes sajtokhoz, csak úgy tépve fogyasztani.

Jó étvágyat hozzá!

Max 

Vaníliás karika házilag

Egy gyermekkori kedvenc újratöltve. Biztosan mindenki kipróbálta azt, hogy az ujjára húzta, és körbe lerágta a tésztát. Én legalább is kipróbáltam.

Kevés sütemény a „gyári” kategóriából, ami ennyire sikeres volt, és sok remake készült, bár ezek messze elmaradtak az eredetitől. Igaz, ha őszintén megvalljuk, a most kapható sem olyan, mint régen. Találtam ezt a jó kis receptet, és azt gondoltam, ki kell próbálnom. Amit már most elmondok az elején hogy, mi az amit legközelebb másként csinálok. Az biztos, hogy ezt a receptet (és ezt is) kipróbálom. Puha lett a tészta, azt gondolom, még egy kis lisztet felvett volna. Kicsit vékonyabbra nyújtottam, így laposabb lett a keksz. A sütési hőfok is kevés volt neki, legközelebb megpróbálom a 190-195°C-t, mert az első adag kicsit puha lett. A csokizás sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a karika túl nagyra sikeredett, és nem tudtam belemártani a csoki temperálóba, így egy teáskanál hátával kenegettem, amitől viszont szép rusztikus lett.

A legmacerásabb része, a nyújtás és szaggatás. Érdemes a tésztát legalább három részre osztani, és csak annyit elővenni, amivel dolgozunk, a többi maradjon a hidegen. Amit kinyújtottunk és kiszaggattunk, és még nem sütjük, azt is tegyük hideg helyre. A megsült, langyos tészta nagyon illékony, az első tepsi nem érte meg a csokoládé talppal való találkozást.

Hozzávalók:

25 dkg sima liszt

10 dkg rétesliszt (lehet ez is sima liszt)

5 dkg kukoricaliszt

25 dkg sótlan, fagyos vaj

20 dkg porcukor

1 teáskanálnyi vanília kivonat, vagy vaníliás cukor

2 M-s tojás (52-63 g közötti)

1 teáskanál sütőpor

1 csipet (citromos) só

Csoki talphoz:

~ 15-20 dkg étcsokoládé (sok függ attól, milyen vastagon szeretnénk a csoki réteget)

Omlós linzer tésztát készítünk. A liszteket átszitálom a sütőporral és a sóval. Késes aprítóba teszem a liszt felét és a cukrot. Aprítás közben hozzá adom a hideg vajat, és morzsásra darálom. A maradék lisztet egy keverő tálba öntöm, hozzá adom a vajas morzsát. Bele ütöm a két tojást és gyors mozdulatokkal összegyúrom. Háztartási fóliába csomagolom, és hideg helyre teszem legalább 30-40 percre, de ha van egy órácskánk, az sem rontja el.

Tipp és trükk: a pihentetésre azért van szükség, hogy a lisztben lévő sikér szálak meg tudjanak nyúlni és duzzadni. Minél jobban pihentetett a tészta, annál jobb az állaga. Hűvös helyen (nem hideg) akár egy éjszakát is pihenhet.

Vegyünk elő egy rész tésztát, és gyengén lisztezett nyújtólapon, nyújtsuk ki ½-1 cm vastagra. Lisztbe mártott linzerformával szaggassuk ki. Tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, és 180-190°C-ra melegített sütőben, 10-12 perc alatt süssük meg. Figyeljünk rá, nehogy megbarnuljon!

Sütés után pár percet hagyjuk a sütőlapon, majd szedjük rácsra, és azon hagyjuk kihűlni. A csokoládét temperáljuk (olvasszuk), és abba mártsuk a karikákat, majd sütőpapírra tegyük, és hagyjuk megszilárdulni. Süteményes dobozban (állítólag, de ez csak legenda) hetekig eláll. Csinos celofánzacskóban ajándékba is adhatjuk.

 Jó étvágyat hozzá!

Max

Konfitált pulykamáj és csirkezúza

Az eljárás régi, a neve új. Most konfitálásnak hívják, a gyermekkoromban pedig lesütött húsnak. Mindig volt a kamrában egy edény (zsíros véndő), zománcos volt piros és kék is volt, és abba tettek el Anyuék a lesütött húst. Ha disznóvágás volt, vagy esetleg zsírsütés, akkor biztosan készült. A hús állaga omlós volt, és ha rendesen ki lett melegítve, akkor nem volt zsíros sem. Puha kenyérrel és házi csalamádéval igazi fejedelmi vacsora volt. Az így tartósított húst fogyasztották a hosszú téli napokon, a pecsenyezsír pedig nagyon jó alap az ételkészítésnél.

A zsír tartósította a húst, és ha nem érte levegő, akkor sokáig eltartható volt. A technológia lényege, hogy lassan főzzük meg a húst a zsiradékban. A leggyakrabban készített húsok a szárnyasok combja, a májak és a sertés pecsenyék. De ugyanígy készíthetünk „értéktelenebb” húsokból is csodás ételeket. A pulykamáj és a csirkezúza nem igazán a sláger alapanyagok között van felsorolva, pedig érdemes kipróbálni. Ehhez a technológiához jól használható az indukciós főzőlap, mert azt lehet hőfokra állítani.

Hogy is készítsük?

Zúza:

50 dkg csirkezúza

50 dkg kacsazsír

2-3 gerezd fokhagyma

1 kisebb fehér hagyma

só, színes bors (pár szem egészet is készítsünk elő)

Alaposan tisztítsuk meg, minden zsíros részt, hártyát szedjünk le róla. Mossuk meg, majd töröljük szárazra. Szórjuk meg sóval, őrölt színes borssal, keverjük jól össze. Olvasszuk meg a kacsazsírt kis lángon, ha van maghőmérőnk, akkor azzal állítsuk be úgy az energiát, hogy 80-90°C között legyen. A fokhagymát és a hagymát pucoljuk meg. A fokhagymát nyomjuk szét a kés lapjával, a hagymát meg vágjuk 8 egyforma cikkelyre. Tegyük bele az előkészített zúzát a meleg zsírba, tegyük mellé a hagymákat és a pár szem egész borsot. Főzzük ezen a hőfokon a zúzát legalább 2-2,5 órát. Ha puha a zúza, egy szűrő kanállal szedjük ki egy olyan edénybe, amit utána légmentesen le tudunk zárni (pl. befőttes üveg), majd öntsük fel a leszűrt, meleg zsírral. Tegyük hűvös helyre és érleljük pár napot. Már ha kibírjuk. Nagyon jó beszélgetős-iszogatós étel, kifli karikákra tűzve egyszerűen fogyasztható, de a tetejére mindenképpen tegyünk egy kis paprika lekvárt.

Pulykamáj:

50 dkg pulykamáj

50 dkg kacsazsír

só, bors, majoránna

A májat tisztítsuk meg, a hártyát vágjuk le, az inakat vágjuk ki a közepéből (az megkeményedik és nem illik a puha májhoz), és mossuk meg alaposan. Töröljük szárazra, sózzuk meg, szórjuk meg őrölt borssal, és szárított majoránnával.

A zsírt melegítsük fel 60-70°C-ra, abba tegyük bele az előkészített májat. A főzési időt úgy számoljuk ki, hogy ahány deka a máj, annyi perc + 10 perc. Ennyi idő alatt krémesre fő a máj. Szedjük ki egy szűrőkanállal, és csepegtessük le. Ha azonnal fogyasztjuk, akkor nincs már vele teendő, csak annyi, hogy tálaláshoz vágjuk fel. Ha tárolni szeretnénk, akkor ezt is tegyük egy jól záródó edénybe, és öntsük nyakon annyi meleg zsírral, ami legalább egy centit ellepi. Fogyasztáskor csak melegítsük ki, és csepegtessük le alaposan. A zsírját használhatjuk akár főzéshez, de kenyérre kenve is nagyon finom. A konfitált pulykamájhoz adjunk pirított kalácsot (érdekes kontraszt a roppanós, enyhén édes kalács és a puha máj), és ehhez is adjunk paprikalekvárt.

   

Jó étvágyat hozzá!

Max