Tavaszi napraforgó kenyér

Ismét egy gyönyörű kenyér. A tavaly sütött, népszerű napraforgó kenyérnek, egy újabb változata. 

Érdekességképpen elmesélem, hogy péntek este a helyi főzőklubban tanítottam a hölgyeknek a serpenyőben sütött pizza készítését, és amikor a végén ültünk az asztalnál és beszélgettünk, szóba került a napraforgó kenyér is, és akkor kérték valamikor süssük meg közösen. 

Aztán este már kaptam is a linket erről a csodás kenyérről. Kicsit könnyebb elkészíteni, megformázni, ezért azt gondolom, hogy népszerű lesz ez a recept is. 

Ebből a tésztamennyiségből egy kapcsos, 26 cm-es tortaformát szépen meg lehet tölteni. (További fázisfotók a formázásról, és a tésztáról Danielánál és az alaprecept Mariánál.)

Fontos tanács: minden alapanyag legyen szoba-hőmérsékletű, az élesztőt kivéve. Én a tojást beleütöttem egy mérőpohárba, és arra öntöttem rá a tejet, és úgy hagytam elől.

Foszlós, puha tészta, fogyaszthatjuk krémekhez, mártogatósokhoz, de egy pohár bor mellé is tökéletes kísérő.

 

Hozzávalók:

-          50 dkg sima liszt

-          2 tojás

-          1 EK cukor

-          1 TK só

-          1 TK 10%-os ételecet (vagy fehérbor ecet)

-          2 EK olívaolaj

-          2 5 dkg tej

-          2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított)

A kenéséhez, díszítéséhez:

-          6-7 dkg olvasztott vaj

-          1 tojás sárgája

-          1 EK tej

-          2-3 EK lenmag vagy szezámmag

A hozzávalókból dagasszunk puha, rugalmas tésztát.

Kenyérsütő gépben: Szitáljuk át a liszteket, tegyük a tartály aljába, erre tegyük az egyik sarokba a sót, a másikba a cukrot, arra az élesztőt. Közére csurgassuk az olajat, és öntsük rá tejet és a tojást. Nyitott tetővel, tészta programon dolgozzuk össze és dagasszuk sima, rugalmas gombóccá. Akkor jó, ha a felülete sima, és nem tapad az edény falához. 15-17 perc alatt el kell készülnie a tésztának. Ekkor tegyük át a gombócot egy fedeles kelesztő tálba, és lefedve kelesszük, langyos helyen a duplájára, (kb.50-60 perc).

Kézzel vagy robotgéppel: Egy mély tálba szitáljuk bele a lisztet, keverjük el benne a sót, és csináljunk a közepébe egy mélyedést. Ebbe tegyük a cukrot, erre az élesztőt és az olajat. Öntsük rá a tejet és a tojást, majd kívülről befelé haladva dolgozzuk össze az anyagokat, és puha rugalmas tésztát dagasszunk, ami elválik a tás falától. Letakarva kelesszük a duplájára. 

A megkelt tésztát borítsuk egy gyengén lisztezett gyúródeszkára, és osszuk 16 egyforma részre. Ezeket formázzuk gombóc alakúra, és egyenként nyújtsuk ki, kb. 20-22 cm átmérőjű korongokra. Rakjunk egymásra 4-4 korongot úgy, hogy a lapok között kenjük meg olvasztott vajjal, és a tetejét se feledjük. Sodorjunk az egymásra terített lapokból 4 hengert. Ezeket vágjuk fel egy éles késsel, háromszög alakra.

Kivajazott és lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt formába helyezzük a tészta darabokat (lásd a képen).

Langyos helyen, letakarva kelesszük, legalább 35-40 percet. Közben melegítsük elő a sütőt 200 C-ra.

A megkelt tésztát kenjük meg a tojássárgája és tej keverékével, és szórjuk meg a maggal. 

Tegyük a forró sütőbe, vegyük vissza a hőfokot 180 C-ra, és süssük 15 percet így. Takarjuk le a tésztát egy alufóliával, és süssük tovább 25-30 percet. Ha már szépen megsült a teteje, akkor készen van, vegyük ki, de hagyjuk még a formában, mert szét dűlhet. Ha kihűlt, egy kicsit akkor tegyük át rácsra, és azon hagyjuk teljesen kihűlni. 

Tépjünk egy darabot és fogyasszuk egészséggel.

 A formázás és a végleges design Cicaanya műve.

Max