2011. december 11., vasárnap

Gasztroest: Tinódi vadnapok

Az egyik gyengém a helyi termékek és specialitások. Eredeti hagyományos ízek, semmi kapkodás, csak ízes ételek. A múlt héten volt szerencsém a sárvári Tinódi fogadó vadvacsoráján részt venni. Eredeti ízek, helyi alapanyagokból készített ételek, hazai borok és jó társaság Kell ennél több egy tökéletes estéhez. Azt gondolom nem.
Pár szó az étteremről. Vidéki étterem, ahol fontosnak tartják az alapanyagok minőségét, változatosságát. Az ételekben felvonultatták a zalai erdők és mezők kincsit. Nem a Michelin csillagra gyúrnak, arra van bőven jelentkező amúgy is ebben az országban, hanem a tradicionális ételek bemutatása, néhol újragondolva, néhol követve a hagyományos technológiákat. Őszinte, tiszta ízek, a gyermekkor emlékeivel. A séf, Kráner Zoltán, az egyes fogásokat pár szóval bemutatta a vendégeknek, és végig szemmel követte a majd három órás vacsora minden pillanatát.
Ha egyszer valaki elkészítené (segítek és szívesen részt is vennék benne) a magyar éttermek értékelését, ami nem flancos csillagok és kukta sapkákat osztogat, bonyolult rendszerében, hanem azokra a részletekre térne ki, ami a magyar ember száméra fontos. Lehet hogy erre is lenne kereslet, mert ez a réteg is elég jelentős. ebben a kiadványban a Tinódi fogadónak mindenképpen helyet adnék. Következzék a képriport a vacsoráról. Bocs, de az esti fényekkel csak ilyen minőségű képet sikerült csinálni.


Vadpástétomos köszöntő falat, a Boróka Brand and Bite's (boróka pálinka) mellé.


Az est házigazdái középen. Góczánné Ildikó a háziasszonyunk, 
Reni a vendéglátók képviseletében, a Séf és a vendégek egy része.


Vadpástétom, fácánhússal és pisztáciával mozaikozva, hozzá házi sütőtök lekvár (ami megváltoztatta a viszonyomat a sütőtökkel, azóta már egy kisebb adag narancsos sütőtöklekvár készült is)


Fácáncsülök, a csont helyén fehérrépa, tejszínes karalábéval, 
tetején lila burgonya chips-el, és csírával


Klasszikus vörösboros szarvas sült, házi burgonyaropogóssal (mintha egy kicsit odakapott volna a hús, és én nagyon hiányoltam az áfonyát a tányérról, valószínű a következő fogás miatt, de ettől függetlenül finom volt)


Áfonyával karamellizált vadkacsacomb, házi, diós nudlival


Töltött fürjpecsenye, zöldborsós árpakásával (gerslivel) és a sütőlevéből készített mártással


Őszi tányér desszert. Gesztenyepüré (klasszikusan, nem előregyártott püréből) tejszínhabbal, csokoládés piskóta házi meggylekvárral és birsalma zselé

Ha valakinek van lehetősége a Tinódi fogadóban elfogyasztani egy (vad) vacsorát, az semmiképpen ne hagyja ki. Köszönjük a vendéglátóinknak ezt a csodás estét.

Az étterem elérhetőségei a weboldalán itt. Képes albumom pedig a Facebookon.

Max

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin