Off: a multunk szavai

Egy nagyon kedves Barátom küldött egy körlevelet. De most nem egy "beteg gyereket" kellett megmenteni, és laptopot sem adtak ajándékba, sőt még az új csúcsszuper kereseti lehetőség sem szerepelt benne.

Csak egy csendes kérés, egy felhívás, a múlt kellő tiszteletére. Ebben az értéktelenségekkel teli világban, egy kicsit elfeledjük hogy a multunk nélkül nincs jövőnk, sőt mi sem létezhetnénk.

Mikor elolvastam, halványan derengett a Kicses Kalendáriumban mintha így is meg lettek volna nevezve a hónapok, de nem emlékszem már rá.

Szóval a levél így szól:

Amikor első alkalommal találkoztam hónapjaink magyar nevével egy naptárban, olvasás közben végig pergett előttem egy teljes év.
Láttam a hó fergeteget, ahogy végig száguld az utcákon, az olvadó jeget a folyón, a tavasz első óvatos virágait, a hűvös szél által borzolt réteket és legelőket.
Az éledő fákat és bokrokat, ragyogó smaragdzöldbe öltözködve, az életet adó áldott Nap aranysárga sugaraival borított virágos mezőket.
A terméstől roskadozó gyümölcsösöket, az érett kalászokat amint a szélben lágyan hajladoznak.
Az aratókat a földeken, a frissen kaszált tarló illata betölt mindent.
Gépek és ember szorgoskodnak mindenütt, s a kis magoncok félősen megbújnak a földben.
Az erdők tarka ruhába öltöznek, majd ruhájukat félősen a földre ejtik, és a vastag lombtakaró alatt, az új életről álmodik Földanyácskánk.

Régi magyar elnevezések

Január FERGETEG hava
Február JÉGBONTÓ hava
Március KIKELET hava
Április SZELEK hava
Május ÍGÉRET hava
Június NAPISTEN hava
Július ÁLDÁS hava
Augusztus ÚJKENYÉR hava
Szeptember FÖLDANYA hava
Október MAGVETŐ hava
November ENYÉSZET hava
December ÁLOM hava

Segíts, hogy a feledés homálya ne rabolja el tőlünk, régi hagyományaink és múltunk tengernyi emlékét. Hiszen a múlt nélkül, nincs jelen és nincs jövő.

Most már tudom hogy az én életemben a Kikelet, az Áldás, a Magvető és az Enyészet hava a fontos.