Közelednek az ünnepek. A vallási ünnepek közül a
karácsony volt a legnagyobb, amit megünnepeltek. Néhány gondolat a régi időkből, mit ettek
és tettek az emberek:
A vallási ünnepek közül a karácsonyt ünnepelték legjobban, a család ünnepének tartották. A karácsony előtti napon szigorú böjt volt a katolikus családoknál. Teljesen húsmentes ételeket ettek. A reggeli csak tej, egy szelet kenyérrel. Az ebéd tejfölös bableves vagy tejfölös szilvaleves, perec vagy tejfölös lángos. A lángos kenyértésztából készült, mivel már aznap megsütötték a karácsonyi ünnepekre a kenyeret és a kalácsot, valamint a gubának valót. Az ebédhez még hozzátartozott a főtt aszalt gyümölcs is.
Vacsorára csak mákos gubát készítettek, forró vajas mézzel meglocsolva fogyasztották. A karácsonyi (általában a szobai) asztalt a család legszebb térítőjével letakarták. Fenyőgallyat és gyertyát tettek az asztal közepére, mellé az imakönyvet. Az asztal sarkára egy kis kenyeret (sós vakarcsot) helyeztek. Ha az éjféli misére elment a család, onnét hazaérve kocsonyát ettek.
Karácsony reggelén a gazda fölszelte a kis kenyeret, és a család minden tagja kapott belőle egy kis szeletet. Reggelire általában kocsonyát ettek. A karácsonyi ebéd húslevessel kezdődött, ami tyúk-, pulyka, vagy sertéshúsból készült. A főtt húshoz rozmaring- vagy édes paradicsommártást adtak. Utána baromfi- vagy sertéshúsból sültet, tört burgonyát és savanyúságot tálaltak. Sütemény általában csak egyféle volt: hájas kráfli. Ha kalácsot is készített a család, azt aszalt szilvával, dióval vagy mákkal töltötték. Vacsorára a délről megmaradt ételt adták. Ma már a karácsony előestéjét tartjuk az igazi ünnepnek, már nincs böjt még a hívő embereknél sem, így az egész napi étkezés is másként alakul. A karácsony esti vacsora az ünnepi étkezés, amelyre halételeket, töltött káposztát, egyszerű töltött pulykát, pulykapecsenyét, de gesztenyével töltött pulykát is készítenek, családonként eltérően. Sok süteményt is sütnek, mákos és diós kalács helyett ma már mákos és diós bejgli készül.
A tejes-tejfölös levesek közül az egyik legnépszerűbb
a tejfölös aszalt szilvaleves volt. Ezt készítethették füstölt csülökkel és
babbal dúsítva (Pacsa és környéke, aratók aszalt szilvás bablevese néven)
Aszaltszilva-leves
2-3 marék aszalt szilva, kis darab fahéj, 3 púpozott
kanál cukor, 1 dl
bor, diónyi vaj, 1 pohár tejföl, 3 kanál liszt és só. Az aszalt szilvát langyos
vízben többször átmossuk. Átmosás után 1 liter hideg vízben feltesszük főni.
Hozzátesszük a bort, a cukrot, a fahéjat, kevés sót, és puhára főzzük.
Tejfölben a lisztet simára elkeverjük, hideg vízzel hígítjuk, és a leveshez
szűrjük. Kissé tovább forraljuk, és forrás közben a vajat hozzáadjuk, ízleljük
meg, és ízlés szerint ízesíthetjük még cukorral vagy borral.
Régen ez a leves karácsony előtti napon került az
asztalra.
Részletek a Hagyományos zalai gasztronómia című, hamarosan
megjelenő, a Pannon Egyetem Georgikon karával közösen készített monográfiámból.
Max
3 megjegyzés:
Az én családom Óbecséről származik (Trianon miatt kellett eljönniük) és amikor én gyerek voltam, mindig sóba-vízbe bablevest ettünk mákostésztával 24-én, a vacsora csak egyféle étel volt, talán valami káposzta és egész karácsony alatt egyféle sütemény volt, mákos beigli vagy pite. És hasonlóan kevés-féle étel volt. Csodálkozom is nagyon, amikor olvasok a menűsorokról, meg a rengeteg féle sütiről, meg a próbasütésekről - az ünnepek után meg a kármentésről, mert nem tudnak mit kezdeni a sok-sok maradékkal.
Igen, megjelent az értelmetlen túlzás, a pazarlás és a versengés. Pedig a szeretet ünnepe, nem a kivagyiságé.
Szívemből szóltál, kedves Max!
Megjegyzés küldése