Segítsüti átadásom, első rész, avagy Cucka csomagja

Hosszas egyeztetés után sikerült Cuckával megoldást találni a vigaszágas Segítsütijének az átadására. Sajnos a földrajzi távolság kicsit nagy volt, igaz országon belül. De miután Ők nem jártak erre, és mi sem tudtunk neki indulni.

Azt a megoldást választottuk, hogy a Magyar Posta gondos kezeire bízzuk, és egy csomag formájában indítjuk kalandos útjára.

Vasárnap este Somával megsütöttük a kekszeket, még az éjjel becsokiztuk, és indult a törpölés, hogy mibe is csomagoljuk. Reggel útra keltem, kerítettem egy (műanyag) kekszes dobozt, és némi zsírpapíros béleléssel megtoldva, sikeresen becsomagoltam.

Szereztem egy nagyobbacska papírdobozt, kibéleltem azt is, hogy ne sérüljön a kekszes doboz, zártam, címeztem, és indultam a postára feladni a csomagot.
Minden szuper, feladtam, és amikor elégedetten hátradőltem, akkor jutott eszembe, hogy akartam pár sort is írni hozzá. Ez az izgatott csomagolásban kimaradt.
Írtam Cuckának egy mailt, jelezve, hogy a küldemény útnak indult, majd leírtam a logisztikai hiányosságomat, a kimaradt kísérőlevélről. Megadtam a mobil számomat, kérve hogy egy sms-t dobjon legyen szíves, ha odaért.
Másnap délelőtt üzent Cucka, hogy épségben odaért a csomag!

Kedves Cucka, itt is szeretném megköszönni nagylelkűségedet, hogy támogattad a Segítsütit.

Nagyon szépen köszönjük!

Max