Tavaly előtt ősszel, családi kalandozásaink közben egy cukrászdában láttam meg ismét,és amikor olvastam a nevét, Bajadéra, azonnal előjött az emlékek mélyéről az a régen evett édesség.
De az nem így nézett ki, nem lehet hogy ő az, nem is hasonlítanak. Megkóstólni nem mertem, de tudtam hogy nekünk még dolgunk lesz egymással.
Nyomoztam, és találtam kb. 20 féle receptet, magyarul, és mindegyik vaj/margarin krémmel és kevés dióval ám de sok-sok darált keksz-szel.
Az eredeti ha jól emlékszem csupa dió volt.
Persze takarékossági okokból átgondolva, biztos hogy olcsóbb a vaj/margarin-keksz pótlék, az amúgy aranyárban kapható pucolt dió helyett.
De aztán azért sikerült egy eredeti, bár igaz azt hiszem hogy valahonnan bulgáriából vagy macedóniából származó családi receptet szereznem, amit a család állítása szerint mindenki teljesen másképp készít, és ebből ezért mindig korrekt családi perpatvar keletkezik. De hagyjuk a balkáni családi izgalmakat és lássuk a receptet:
Bajadéra by max:
Hozzávalók ( egy 20 x 30 x 5 cm-es tepsihez, amit kb. 3/4-ig lett ):
37 dkg durvára darált dió, 25 dkg dejó ( vagy egyéb dió pótló ), 10 dkg édes morzsa ( tökéletes a dióval darálni együtt háztartási kekszet vagy babapiskótát ), 30 dkg cukor, 6 dkg dextróz, 1,8 dl víz, a csokis réteghez: 12 dkg aprított csoki ( a nyulak és mikulások tökéletes helye .-)) ), 1 ek olaj, 1 ek kakaó por, 1 ek tej.
Csokimáz a tetejére: 12 dkg csoki, 1 ek olaj, 1 ek tej
A vízből, cukorból és a dextrózból ( bármilyen gyümölcs cukor jó, ha nincs akkor ennek megfelelő mennyiségű cukor. Sajna édesítő szerrel nem készíthető, mert a cukor a kötő és szilárdító anyaga ) szirupot főzök, ha kezd sűrüsödni, takarékra teszem, és belekverem a dió-dejó-édesmorzsa keverékét. Pár perc melegítés után, félre húzom a tűzről.
A csokit gőz felett az olajjal felolvasztom, ha már folyik, akkor belekeverem a kakaóport, és a tejet, majd szép egyenletes állagúra keverem.
A masszát félbe veszem, a felét összekeverem az olvasztott csokival.
Egy fóliával kibélelt tepsibe elterítem, lesimítom.
Jöhet rá a sima réteg, azt is elterítem.
Fóliával letakarom, és lenyomatom, ( erre egy könyv a legtökéletesebb, én most a barátomtól kapott lovas szakkkönyvet találtam, bocsi Samuci, de inkább én mondom el, mint a Soma árulkodjon ) és hideg helyre teszem szikkadni.
Ha kihült elkészítem gőz felett a csoki fedő mázat, szépen elterítem a könyvtől és fóliától megszabadított tepsiben.
Hideg helyre, lehetőleg hütőbe teszem dermedni, és pihenjen legalább 3-4 órát, vagy egy éjszakát.
Finom, bár egy kicsit tömény édesség, különlegesen érvényesül a dió és a csoki, ám vigyázat súlyos függőséget okoz ( tapasztalat ), no és kalória tartalma sem utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése