Csörgött a telefonom délben, a postárol kerestek, hogy gyorspostai küldeményem érkezett, amit át kell vennem.
Rohantam érte, és már a kisérőlevélen láttam, hogy a feladó Garffyka.
Kibontottam, volt kék masni, levélke, melyben leírta, hogy emlékszik egy nyári beszélgetésünkre, ahol arról beszéltem, hogy úgy ennék egy kis tepertős pogácsát.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWkICmP9KNz3jK7ChPHbyqsVfL6WRZVUYZ9OQGs6L2ARm3ynPup3o1T8H0lPsyD8Tz3xygKM17O79KZQElo7RR_zW2Mb1kWwMKZd8AV6hDuq5tk6TIu34l2a4B05gTzHD8Naw0ftOCz4g/s400/pogipakk.jpg)
Erre emlékezve, amikor sütötte otthon a pogácsát, rám gondolt, és el is küldte (hozzá teszem, horror áron hoztak el egy kb. 80 dkg-os pakkot) nekem.
.
Azonnal kóstolásnak vettem alá, és miközben az első(második, harmadik) darabot rágcsáltam, azon vívódtam, hívjam, vagy üzenjek?
.
Mivel munkaidő kellős közepén voltunk, ezért inkább egy hosszabb lélegzetű sms sikeredett belőle.
.
Mégegyszer nagyon-nagyon köszönöm a madárlátta pogácsát, a gesztust, és azt hogy az elejtett mondataimra is figyelsz.
.
Köszönöm!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése