2010. április 19., hétfő

Egyből többfélét: darált hús 3. Mititei/Miccs

Elérkeztünk az erdélyi darált húsos ételhez, a Miccs-hez (Mititei).
Azt mondják felejthetetlen élmény a Királyhágón, frissen sült miccset enni. A Királyhágón már átkeltem, a sütőket láttam, de sajnos nem tudtunk megállni, így ez az élmény még kimaradt.
Ettem viszont Erdélyben, a havasok lábánál miccset, nem messze Torockótól, és jóféle, nagyenyedi fehér leánykával leöblítve.
Ez viszont  nagy és felejthetetlen élmény volt.



Készíteni nem készítettem, ezért segítségül hívtam Edit barátnémat, hogy mutassa be pár szóval ezt az ételt.


Mititei/Mici (ejtsd: mititéj/miccs)
Vagy magyarra fordítva: Roston sült húskolbászkák
(lásd: Kövi Pál, Erdélyi lakoma, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, p. 166).
Tipikus román étel, melynek elkészítése zónáról zónára más. Tehát itt is érvényes az Ahány ház, annyi szokás közmondás.
Romániában szinte minden üzletben található készen megformázva. Nekünk csak az a feladatunk, hogy megsüssük. Általában roston sütik, de grill hiányában készülhet egy serpenyőben is. Persze az igazi füstös ízt a szénen sütött változatban találhatjuk meg.
Az aki maga akarja elkészíteni az alapot rengeteg recept áll a rendelkezésére. Kicsit macerás, de megéri.





Ha autentikus román receptre vagyunk kíváncsiak, akkor érdemes (a románul tudóknak) belelapozni Radu Anton Roman, Bucate, vinuri şi obiceuri româneşti című könyvében, ahol a Mititei/Mici 3 receptje is található.
Akkor kezdjük egy kimondottan dél romániai recepttel:

Mititei/miccs
1 kg borjú- vagy marhanyak
500 g disznóhús (tarja)
250 g báránycomb
2-3 nagy marhacsont
1 kanál só
bors
1 nagy hagyma
1 sárgarépa
1 fej fokhagyma
1 csípős paprika
1 csokor csombor
1 kiskanál szódabikarbóna
1 kiskanál a következő fűszerek keverékéből: ienibahar, rozmaring, kömény

A húsokat megdaráljuk, majd jól összegyúrjuk a fűszerekkel, a nagyon apróra vágott fokhagymával, csípős paprikával. A csombort alaposan összetörve, kiszitálva kell a húshoz hozzákeverni.
A csontokból sűrű levest főzünk a zöldségekkel (hagyma, sárgarépa) együtt. 2 órán keresztül főzzük, amíg a 2 l levesből csak egy fél liter marad.
Leszűrjük, alaposan kihűtjük, majd beledolgozzuk a húsmasszába. Hideg helyre tesszük pár órára.
Vizes kézzel formázzuk, majd parázs felett megsütjük.

Az erdélyi változatban, természetesen, kerül bele egy kis pirospaprika is.



Kövi Pál, Erdélyi lakoma könyvében a Mititei/Mici leírása sokkal egyszerűbb.

„Hozzávalók
500 g kövér marhahús
1 kiskanál csombor
Késhegynyi szódabikarbóna
1 fej fokhagyma
bors

Készítési módja
A húst apró rostájú darálón kétszer-háromszor átdaráljuk, majd a sóval és a tort borssal, a szódabikarbónával és a szitált csomborral jól összedolgozzuk, megdagasztjuk.
A fokhagymát összezúzzuk, és hozzáadunk 2-3 kanál vizet, majd beleszűrjük a darált húsba, és jól összegyúrjuk vele.
A keveréket egy ideig hidegen hagyjuk, „érleljük“; télen akár 2-3 napig is tarthatjuk hűvös helyen, utána nedves kézzel 5 cm-es kolbászkákat formálunk belőle, és erős szén fölött, zsírozott rostélyon vagy serpenyőben kisütjük.
Mustárral, csípős paprikával szolgáljuk fel, körítés nélkül.





Változatok
Más vidékeken háromféle hús keverékéből készül: 20 dkg marhahús, 20 dkg birkahús, 20 dkg disznóhús. Szódabikarbóna helyett tesznek bele ammónium karbonátot (szalakáli).”

Azt gondolom, nem véletlen, hogy inkább a hentesek által készített verzió a népszerűbb. Szerencsém volt, mert az általam kóstolt, állítólag az egyik legfinomabb ilyen készítmény.
Finom volt nagyon, de amennyire macerás elkészíteni, azért azt gondolom, van jövőjük a Királyhágón a sütödéknek.


Edit és Max


10 megjegyzés:

Chef Viki írta...

I love miccs!!!

Edit (Esc) írta...

Hehe! I Love You! :D

Bianka írta...

Imádom, gyermekkoromban a kirándulások része volt :)

Garffyka írta...

I szívecske YOU & I szívecske miccs & I szívecske ez a post :D

jó társaságban! :) friss kenyérrel, csípős mustárral, izzadó pohárban fehérborral, szaftját kicsit tunkolva, hmmmm ... :D

Csilla írta...

Mi is ettünk most szombaton :) kint a kertben roston sütve, előre formázottat. Egy kis hozzá fűznivaló az első receptben nem volt lefordítva a ienibahar, ez a szegfűbors.
Nem vagyok gasztroblogger csak imádok főzni és olvasni a gasztroblogokat :)

Edit (Esc) írta...

Csilla, koszi a "ienibahart", azt elfelejtettem leforditani. Hirtelen nem jutott eszembe, es gondoltam kesobb utannanezek, aztan kimaradt.

Anna írta...

Tetszik ez az összefoglaló sorozat! Nekem jobban tetszik a magyaros fasírozott mint a "miccs". Pedig tele körülöttünk vele minden üzlet.

Max írta...

CV: azért a tűzgyújtás is növelte a fénypontot:-)
Edit: nagyon jó volt, kösszke!!

Bianka: mi is beállunk az imádók körébe!
Garffy: szerintem felejthetetlen volt!

Csilla: köszi, javítom!

Edit: egy jó vezér is holtig tanul:-DD

Anna: köszönöm!!!

Ami írta...

Jó kis összefoglalót írtál Max :). Számomra meg különlegesen érdekes volt, mert nem hogy még nem ettem miccset, hanem nem is hallottam róla /irul-pirul/. Tehát újat is tanultam.
Valóban macerásnak tűnik az elkészítése-mondjuk a csevapéhez képest. Úgy hogy majd inkább egy erdélyi kirándulásnál fogom megkóstolni. De akkor okvetlenül.:)

Unknown írta...

Én kóstoltam királyhágón, életem legrosszabb mititei volt, hideg, és kiszáradt, ne bánd.
Viszont királyhágótol kb 5km-re, jobb oldalon vannak vendéglők, na ott isteni, friss, ruganyos, nincs agyon sütve.
Egy csorba de burta, remélem jól írtam 😁
és mititei, hasáb burgival, román mustárral.
Mennyei

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin