Anyósomék múlt szombaton meglátogattak bennünket, és a táska mélyén lapult egy 3 l-es üveg friss körte kompót. Beraktam a kamrába, és el is felejtettem.
Valamelyik nap este beszéltünk velük, és kérdezték, milyen volt a körte? milyen körte? hát az az üvegben! ja az? azt nem tudjuk, mert rápakoltam:-))
Meg kell enni, nincs benne tartósítószer! hangzott az utasítás. Jó meg esszük, de mihez, mivel, hogyan?
Cicaanya palacsintát szeretne enni:-)) Megvan, megtaláltuk a köztes megoldást.
A körtés-pud(l)ingos palacsinta!!!
Lecsepegtettem az üvegből pár darab körtét, meg is kóstoltuk, nagyon finike, semmi émelygő cukros íz, inkább a körte íze dominál, és még roppanós is.
Cicaanya főzött egy adag vanília pudingot, de kicsit hígabbra, erősen sodós állagú lett, félre tettük hűlni.
Amíg csepegett a körte, megkerestem a jó kis palacsinta receptemet, és kevertem egy duplát.
A sütést Cicaanya végezte, de közben többször is közölte hogy ezzel a tésztával öröm dolgozni, és már csak ilyet csinálhatok:-))
A lecsepegett körtét apró darabokra vágtam, és belekevertem a sodóba.
Még vettem elő pár darabka körtét, azt is csepegtettem. Megkentem a palacsintát a körtés-sodóval, elegánsan háromszögre hajtottam, egy kis locsolás a sodóból, és mellé körte darabok.
Hát nem egy energia szegény étek volt, de most ilyet kívántunk, és meg is ettük:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése