Kaptam kedves Barátomtól, Doratitól két szép verset, de nem tudtam eldönteni, melyikkel is köszöntsek, ezért ide írom mind kettőt.
Szeresd édesanyádat
Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel
ÉDESANYÁMNAK:
Mikor egy romlott,senki embert látok,
Aki magának is,aki másoknak is átok,
Akinek soha nincs egy tiszta indulatja:
Sirassátok meg szegényt,mert nem volt édesanyja.
Amikor a sors egy nagy úrral hoz össze,
Akitől akár egy világ dőlhet össze:
De jaj, föl nem éri,de jaj,könny meg nem hatja,
Sirassátok meg szegényt,mert nem volt édesanyja.
S amikor a szívünk megtelik jósággal,
A szemünk könnyel,s lelkünk imádsággal,
Mikor egy-egy nemes tettet viszünk végbe:
Csókoljuk meg Édesanyánk lábanyomát érte.
(Szabolcska Mihály verse)
.
Köszönöm Dorati! A képek pedig innen vannak, köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése