Nagy lesz a kavarodás, jönnek a barátai délután, holnap pedig Nőnapi és nemzetközi Zoltán napi családi ebéd a terv, ezért egy kicsit előre készültünk és tegnap este Cicaanya vezetésével elkezdtük a sütik készítését.
(update) És most a nagy kérdésre a válasz, miért erdélyi a neve?
Erdélyből hozta a receptet, Keresztes Ildikó édesanyja, és adta át Molnár Bélánénak (Érd), aki egy receptes újságban tette közzé 2003-ban.
Erdélyi raffaelló szelet (az Estiskola.hu 2008 márciusi/húsvéti/ receptversenyének közönségdíjasa):
Hozzávalók:
fehér tészta: 5 tojásfehérje, 15 dkg cukor, 15 dkg kókuszreszelék, 2 kanál liszt, 1 csomag sütőpor, kis citromlé
barna tészta: 5 tojásfehérje, 15 dkg cukor, 15 dkg darált dió/dejó, mandula vagy mogyoró, 3 kanál kakaópor (nem cukrozott), 2 kanál liszt, 1 csomag sütőpor
krém: 10 tojássárgája, 20 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag vaníliás pudingpor (amit főzni kell), 3 dl tej, 25 dkg margarin
+csokireszelék
Elkészítés:
A fehér tésztát elkészítjük: a tojásfehérjéből kemény habot verünk, a végén a cukrot is belekeverjük. A kókuszreszeléket a liszttel és a sütőporral összekeverjük, a cukros habba keverjük óvatosan (a hab ne törjön össze), citromlevet csepegtetünk bele. Egy nagy tepsit kikenünk margarinnal, liszttel megszórjuk, és a masszát beleöntjük. Előmelegített sütőben, közepes lángon (180 fok) kb. 15 perc alatt megsütjük.
Míg megsül, elkészítjük a barna tésztát. A tojásfehérjét habbá verjük, a végén a cukrot is hozzáadjuk. A diót (mogyorót) a kakaóval, a liszttel és a sütőporral összekeverjük, a habba keverjük. Ugyanúgy sütjük, mint a fehér tésztát.
Jöhet a krém:
A tojássárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral jól kikeverjük. Először a pudingport és a tejet adjuk hozzá, majd folytonos keverés mellett sűrű krémmé főzzük. Ha kihűlt, hozzákeverjük a margarint.
A krém nagyobb részét a fehér tésztára kenjük. Erre tesszük a barna tésztát, amit a maradék krémmel megkenünk.
A tetejére csoki reszeléket és egy kis kókusz reszeléket szórunk.
Kockára vágva tálaljuk!
max kommentje: Figyelembe véve hogy ez már legalább 5, de inkább 6 éves családi recept, nagy lépés volt ez akkor, kitörve a piskótás-lisztes tészták bűvköréből. Hátránya a nehéz maragrinos krém, biztos lehetne valami könnyebb tejszínes krémmel helyettesíteni, de igazából még nem gondolkoztam rajta. Így szeretjük, sajna!!
2 megjegyzés:
HaaaaaaMMMM! Apám! Ez is nagyon jóóóó! Kár, hogy nem sütögetek már itthon, hogy ne együnk feleslegesen édességet :( Ezt is tuti kipróbálnám!!! És a túrós batyu... Még mindig itt van előttem a képe.. és vele együtt az illata is!
Gratula Max!!! :)
Bocs, Tulippe voltam
Megjegyzés küldése